Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Mozgással kísért mondókák szerepe a fejlődésben PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Burján Judit   

altMiben más a mozgással kísért mondóka, mint a többi vidám kis rigmus?

Szülőként azt tapasztaljuk, hogy szórakoztatóbb és ezért népszerű a kicsik körében. Pedagógusként összetettebb a kép: A kicsik életének első másfél évében nagyon fontos szerep jut a mozgásfejlődésnek a világ megismerése, birtokba vétele során. Minél többet mozog egy kisgyerek, annál több teret birtokol és minél nagyobb teret birtokol, annál több ismeretet szerez. Mozgása során nem csak környezetét ismeri meg, de saját testsémáját is. Egészen kisbabaként az alappal (ágymatraccal, földdel) való érintkezés során is érzékel és a nyomásélmény megmutatja számára, hogy van háta, válla, tarkója, elfordulása során oldala. Ütközésekkel tapasztalja meg testhatárait (fejét beüti, vagy bútorokba ütközik). Helyváltoztatásra is szüksége lesz hiszen testhatárai is végesek, nyújtózkodással sem érhet el mindent.

A mozgással párhuzamosan alakulnak a beszédet megelőző (preverbális) képességei, melyből lassan-lassan majd beszéd (verbális kommunikáció) lesz. A fejlődés összetettségére jellemző, hogy mindezek a játékba ágyazottan alakul ki, magának a játéktevékenységnek az egyre bonyolultabbá válásával együtt.

A mozgással kísért mondókák kiteljesedésének időszaka egy fejlődési csomópont, a másfél és két és fél év közötti időszak, természetesen később is szeretnek az ovisok ilyen típusú tevékenységben részt venni, de akkor már másról szól a dolog. Az említett másfél és két és fél éves kor között a játéktevékenység fontos eleme az utánzás, mivel a mozgás központi szerepet tölt be a kicsik életében és egyre fontosabb szerepet kap a preverbális képességek fejlődése, a beszéd megfigyelése (a dallam, a ritmus, hangsúlyok és a tempó), majd a verbális fejlődés, a szókincs gyűjtés – ebben a csomópontban igen hasznos és szórakoztató a kicsik számára a mozgással kísér mondóka.

Példaként mutatok is néhányat:

Ilyen nagy az óriás,
Nyújtózkodjunk kispajtás.
Ilyen kicsi a törpe,
Guggoljunk a földre.

Mozgás: az óriást nyújtózkodó járással, a törpét guggoló járással mutatjuk (vagy járás nélkül a kisebbeknél)

Kaszálj Pista, kalapálj,
Holnap délig meg ne állj!

Mozgás: elég ha a kaszálást mutatjuk, mellkas előtt az egyik kéz behajlítva, míg a másik nyújtva oldalsó középtartásban és fordítjuk a törzsünket a nyújtott kar irányába, így kaszálunk, majd váltjuk a másik irányba.

Lassan forog a kerék,
Mert a vize nem elég.
Gyorsan forog a kerék,
Mert a vize már elég.

Mozgás: Két karunk behajlítva a mellkasunk előtt , egymással párhuzamosan és egymást kerülve forgó mozgást végeznek először lassan, majd gyorsan.

Mackó, mackó, ugorjál,

Mackó, mackó, forogjál
Tapsolj egyet, ugorj ki!

Mozgás: először ugrálunk, majd forgunk (de lehet egyet ugrani és egyet fordulni is), az utolsó sornál a tapsolás után egyet ugrunk előre.

Mérleg vagyok billegek,

Kezeimben súlyt viszek.

Mozgás: az első sornál csak felemeljük a kezünket oldalsó középtartásba, majd a második sornál billegünk jobbra-balra 

Repülnek a madarak,
Csattog a szárnyuk.

Mozgás: az előzőhöz hasonlóan, az első sornál csak felemeljük a kezünket oldalsó középtartásba, majd a második sornál a fejünk felett tapsolunk.

Ezek a mondókák a legkisebbek számára érdekesek, kétszer-háromszor ismételjünk egyet, majd váltsunk, ha nem unja el gyermekünk a játékot visszatérhetünk a kedvencekhez újra és újra.

Kapcsolódó cikkek:

Mondókák egy éves korig

Mondókák a második évre

Mondókák a harmadik évre