Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Családom és egyéb kalandok 3. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Szigetvári Szilvia   

altÚj év, új gyerekek -  na jó, nem újak, csak változtak. Már megint. És úgy meglepődök és örülök neki mindig, mintha nem ez lenne 10 éve... 

A Nagylány például elkezdett olvasni. Vicces, hogy ez nem sokkal azután történt, hogy én elengedtem az ügyet. Eddig zavart, bántott, hogy egy betűvel se olvas többet, mint amit muszáj, még az se érdekli, hogy a fél osztály rá van kattanva egy könyvre (jelen esetben az időfutárra, de volt már harrypotter is), és ő ebből kimarad. Néha tartanak egymásnak könyvajánlót a suliban, onnan időnként hazahozott egy-egy címet, de legtöbbször az is elült, elolvasatlanul. Én meg bújtam az ifjúsági könyvajánlókat, törtem a fejem, mivel lehetne kedvet csinálni, felolvastam neki a "Lassie hazatér"-t, hogy megérezze, milyen várni a folytatást... Aztán egyszer csak rájöttem, hogy ennek nincs értelme, ez is a "gyerek élete nem az enyém" kategória, majd elkezd olvasni, ha eljön az ideje, vagy akár az is lehet, hogy nem fog szeretni olvasni soha...

És elengedtem, közben elolvastam az időfutárt és megállapítottam, hogy nem is neki való még, rájöttem, hogy az meg direkt jó, hogy nem érdekli őt csak azért, mert a többiek olvassák... És ezután kb. egy hónappal kitalálta, hogy jobban alszik, ha olvas előtte, és elkezdett olvasni, egyre többet, várta, hogy könyveket kapjon karácsonykor, úgyhogy az új évben már olyan mondatok is elhagyják néha a szánkat, mint a "hagyd már abba az olvasást"...

A Középsőmről időről időre kiderül valami új rejtett képesség, pedig nem is rejtegeti, csak sokszor nincs időnk észrevenni vagy egyszerűen eszünkbe sem jut. Hogy ez milyen lelkiismeret-furdalást bír okozni, az egy másik poszt témája lehetne... Én igyekszem elkerülni a négyéves fiú szerepjátékokat (rendőr-bűnözős, mentős, tűzoltós, transzformeres… nem vagyok hozzá elég kreatív) és feldobok ötleteket, hogy mit játsszunk helyette, így derült ki pár hónapja, hogy már nagyon is jól játszik a memóriával, a Nagylány egyszer arra tévedt, amikor játszottunk, közölte, hogy "lehet vele memóriázni!” és aztán játszottak. Az hogy leül és alkot mindenfélét, az is általában úgy derül ki, hogy a Nagylány leül és alkot, ő meg becsatlakozik, és akkor egyszer csak rácsodálkozunk, hogy csinálja, kitartóan, lelkesen és még a végeredmény is szép. Olyan nagyon kéne neki egy kicsivel több idő ilyesmire, velünk. Múltkor a nagyszülőknél előkerült a ki-nevet-a-végén, azzal is teljesen jól játszik már. Csak persze veszíteni nem szeret, mint a négyévesek általában... Karácsony előtt nem sokkal aztán arra jöttünk rá, hogy szeret és tud kirakózni, nagyon kitartóan. A fa alatt is kirakós várta, egyre ügyesebben csinálja, megküzd most már az 50 darabossal is.

A Kicsifiú meg igazából pár hónappal ezelőtt változott sokat, amikor másfél éves lett, és úgy döntött eme rengeteg tapasztalattal a háta mögött, hogy a világ mégsem olyan borzalmas hely, hogy állandóan anyába vagy apába kapaszkodva, mindenkire szúrós szemmel nézve lehet csak élni, és elkezdett barátkozni, kommunikálni, nélkülünk is vidáman venni a dolgokat - nagy megkönnyebbülés ez nekünk. Nagyon jól lefoglalja magát itthon is, bár még mindig főleg (szét)pakol, de egyre ügyesebben használja a játékokat arra, amire valók. Duplót épít, meg ha hozzájut, legót is, más építőjátékokkal is egyre jobban halad, megkezdte a „mindent egyedül” korszakot is, egyedül eszik (tiszta kaja lesz minden), iszik (tiszta víz lesz minden), cipőt vesz (fél óra), cipzároz (ami nem megy, csak lefelé, ezért állandóan nyitott kabátban vagy pulcsiban mászkál). És egyre többet tanul a bátyjától, így kardozni is tud, fürdésnél vizet köpködnek és amúgy is számíthat rá, hogy ha valami rosszaságot csinál, azt a bátyja irtó viccesnek fogja találni...


Kapcsolódó írásaink:

Családom és egyéb kalandok 1.