Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Szabadságban elengedni... PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Csányi Nikolett   

altMi az amivel legtöbbet tehetjük gyermekeinkért? Véleményem szerint Rudolf Steiner mindent összefoglalt abban a rövid mondatában, miszerint: A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben kell nevelni és szabadságban kell elbocsátani.

Szülőként igyekszünk minimálisra csökkenteni a gyerekek életében a stresszt, amennyire tudjuk. Érdemes azért arra is figyelni, hogy ne váljunk „harmóniafüggővé”, hiszen a kicsiknek is szükségük van konfliktusokra a fejlődéshez. A gyerekeknek is meg kell tanulniuk, hogy hogyan tudnak megküzdeni a néz helyzetekkel, hiszen nem burokban élnek, előbb-utóbb szembe fog velük jönni majd egy-egy nehéz helyzet.

Ha mindentől megóvjuk őket, ha megpróbáljuk mi rendezni a konfliktusaikat, akkor az önállótlanságukat támogatjuk...

A mindennapi stresszhelyzetekre mindenki - felnőtt is, gyerek is- kidolgozza a maga stratégiáját, azt a módszert, ahogy megküzd a stresszel. Minden egyes nehéz helyzettel való megküzdés után nő az önbizalmunk, kompetenciánk. Ugyanez érvényes a kicsik esetében is. Ha engedjük őket egyedül megoldani dolgokat (persze csak olyanokat, amikre képesek), nőni fog az önbizalmuk.

altAz őket ért negatív dolgokról is beszélgessünk sokat, bármilyen furán hangzik ezzel is fejlődésüket segítjük. Általában szülőként igyekezzük elkerülni, hogy a gyerekekkel a nyugtalanító tapasztalatokról beszélgessünk, mert NAGYON TÉVESEN, de úgy gondoljuk, hogy ezzel csak megerősítjük a gyerekben a fájdalmas élményt, Nos, ez koránt sincs így, hanem éppen ellenkezőleg. Így segítjük hozzá a kicsiket, hogy feldolgozzák a negatív tapasztalataikat. Ha egyszerűen akarunk fogalmazni, úgy is mondhatjuk, hogy negatív dolgok, ha nem beszülünk róla, ott „léteznek” feldolgozatlanul az érzelmekért felelős jobb agyféltekénkben. Ha elkezdünk beszélni róla, akkor bevonjuk a „racionális” bal agyféltekénket is, és így elkezdődhet azok feldolgozása, integrálása. Ahogyan a gyerekek megtanulják megosztani a velük történt dolgokat, úgy tanulják meg feldolgozni őket és egészségesen reagálni rájuk.

Mikor kezdjük el a kicsikkel ezt a „megbeszélősdit”? Minél hamarabb, annál jobb! Bármilyen hihetetlen is, már egy év körüli gyerekkel is érdemes. Mire is gondolok? Egészen pici dolgokra: mikor a totyogónk elesik és felhorzsolja térdét, ne azt mondjuk, hogy „jaj nem történt semmi, katonadolog”. Hanem ehelyett beszéljük át a dolgot, például így: „ó, elestél, mert megbotlottál abban a faágban. Biztos meg is ijedtél egy kicsit és fáj a térded. Igen most még fáj egy kicsit, de hamar el fog múlni ez az érzés.”stb.
Ebben a hétköznapi szituációban, csupán már azzal is segítjük a feldolgozást és a megértést, hogy szavakat rendelünk a testi érzéseihez.

Fontos, hogy viselkedésünkben és szavainkban is azt sugalljuk azt számára, hogy szeretjük és, hogy fontos számunkra. Ilyen érzelmi környezetben érzi azt, hogy elfogadják, hogy fontos a személyisége. Biztonságban érzi magát, elégedett.  Az ilyen környezetben felnövő gyerekek kompetensnek érzik magukat. Elmondják, ha valamire szükségük van. Tudják, hogy szeretik őket, úgy gondolják meg lehet bízni másokban, számíthatnak embertársaikra.

Ez a szülői viselkedés ösztönzi a kicsiket gondolkodásra és cselekvésre,a rra, hogy megismerje saját maga és képességei határát. Ez a szülői viselkedés azt sugallja a gyermek számára, hogy szeretetre méltó, ügyes és okos. A szülő azt érezteti gyermekével, hogy bízik benne és képességeiben, valamint abban, hogy úgy tud ítélkezni és gondolkozni, ahogy számára a legjobb. A gyermek érzi, hogy törődnek vele, bátorítják, biztonságban érzi magát. A különböző problémákat kihívásnak érzi. Úgy érzi, hogy szeretik, hogy ügyes, hogy uralni tudja a különböző helyzeteket. Érzi, hogy nincs egyedül, tudja, hogy segítséget kérhet különböző helyzetekben.

Irodalom: Siegel-Bryson: A gyermeki elme; K. J. Payne: Egyszerűbb gyermekkor; J. I. Clarke, C. Dawson: Felnövekedni újra

Kapcsolódó írásaink:

Dicséret, jutalmazás, büntetés

Akarj róla beszélni!

Gondoskodási stílusok

Széltől is óvni?"