Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Családom és egyéb kalandok 5. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Szigetvári Szilvia   


altAzt mondanám most, hogy az összes eddigi kerek szülinapom közül a legnehezebb: a lányom 10. szülinapja. Jó, még nem töltöttem be a negyvenet, biztos az sem lesz egyszerű...

Mert az van, hogy egyrészt 10 éves lett, másrészt az elmúlt hetekben megszabadult minden játékától, amikre olyan nagyon vágyott, és amiket eddig féltve őrzött. Most mindenre a lehető legnagyobb lelki nyugalommal rámondta, hogy neki ez nem kell és a szobája szinte kiürült... Mi maradt helyette?

Könyvek, könyvek és amikor lehet, akkor valamilyen kütyü. Igazi kihívások jönnek... Harmadrészt még az is van, hogy megindultak a testi változások, szép fokozatosan, egyszerre több is... Úgyhogy most búcsúzunk a kislánykorától és ez nem megy könnyen. Már vagy fél éve kitaláltam, hogy fényképalbumot kap majd az első 10 évéről. Ehhez képest, a szülinapja előtt egy héttel, éjszakákon át fényképeket válogattunk és biztosak voltunk benne, hogy nem leszünk készen és még ajándék se volt és nem értettük, hogy miért van ez így, de aztán végül is megfejtettük. Mert búcsúzni kell és elengedni és ez nem megy könnyen, se nekem, se az apukájának. Mert sokszor eszembe jut, hogy lefektettük-e az alapokat, amire majd támaszkodhat? Megadtuk-e neki, amire szüksége van, hogy helyt álljon a serdülőkori viharokban? Bízhatunk-e benne, hogy ha el is távolodik tőlünk, ahogy az törvényszerű, visszatalál majd hozzánk egyszer új formában? Persze, van még addig néhány év, de már nem sok. 

Az utóbbi időben, az öccsei miatt, kevesebb figyelem jutott rá, és most kiderült, hogy nem annyira kiegyensúlyozott az iskolai élete és a kapcsolatai, mint gondoltuk. És ezt nem láttuk, mert nem mutatta. Észre kellett volna venni? Ez a nagy kérdés, ami hozza a többit. Jut neki elég figyelem? Most még vágyik rá, igényel minket, nem szabadna ezt elszalasztani. Amióta kiderültek a problémák, rengeteget mesél, mint akinél áttört egy gát. Most próbálunk vele úszni, amíg még engedi. A kérdéseinkre még úgyis csak sokára kapunk választ. Kis gyerek, kis gond... - mennyire utálom a közhelyeket. Ahogy öregszem, mégis egyre többről derül ki, hogy van benne valami. Most éppen ezzel a közhellyel barátkozom, itt, a "nagy gyerekség" kapujában...


Kapcsolódó írásaink:


Családom és egyéb kalandok 1.

Családom és egyéb kalandok 2.