Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Cicanapló 41. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Ambrózy Noémi   

altAmikor az ember nyakába kap egy diagnózist, akkor mindenfélét szeretne azonnal megtudni. A legegyszerűbb dolog, ami az ember eszébe jut, hogy elolvas egy könyvet. Mi sem egyszerűbb, igaz?

Hát nem. Első körben és másodikban is belebuktam a könyvkeresésbe. Szerencse, hogy az embernek vannak rokonai és üzletfelei... Így kaptuk meg ajándékba az egyik könyvet, amit feltétel nélkül mindenkinek tudnék javasolni, hogy elolvasson. Igazából, ha bárki van a családjában, aki hallássérült.

Dr. Jámbor Andrea –Dr. Orgován Gábor: Hallhatatlan szavak (http://sinosz.hu/termek/hallhatatlan-szavak-dr-jambor-andrea-dr-orgovan-gabor/)

Remek összefoglaló arról, hogy mire számíthat az ember, mire kell odafigyelni hallóként. Bár sok olyan van, ami az új digitális készülékekkel már nem feltétlenül állja meg a helyét, de mindenképpen jó képet ad arról, hogy min megy keresztül az, aki rosszul hall.

Nekem az volt egy érdekes tapasztalás, hogy azok a dolgok, amik amúgy nekem is fárasztóak (mondjuk egy 3-4 órás tárgyaláson a koncentrálás), az hallássérüléssel hatványozottabban jelentkezik. Szóval, ha valaki belegondol, hogy őt magát mik fárasztják, máris érzékenyebben tud hozzáállni ahhoz, hogy mire van szüksége hallássérült gyermekének, rokonának.

A másik könyvvel jóval később futottam össze, amikor az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai karán voltam egy Fülszöveg rendezvényen, ahol Stuart beszélt. Szerencsére már lefordították magyarra is, szóval mindenkinek elérhető.

Stuart McNaughton: Ő nem én vagyok (http://heisnotme.com/download/hu.html)

Na ez az a könyv, amit minden hallássérült gyermek szülőjének csak ajánlani tudok. Az érzések, amiket leír, az emlékek, a család és a környezet hozzáállása mind-mind ad gondolkozni valót. Az ő útja elég speciálisnak mondható, de azt gondolom, hogy jó közelítést ad, hogy milyen érzésekkel nő fel az a gyermek, aki folyamatosan veszíti el a hallását.

Számomra az volt benne a jó, hogy láttam, nem csak egyféle út van, és soha nem késő váltani. Mindig érdemes a pillanatnyi helyzetnek megfelelően választani készüléket, és hallásjavító metódust. Őszintén megnyugtatott, hogy Stuart felnőtt korban is teljesen jól hozzá tudott szokni az implantjához. És aki hallotta a főiskolán beszélni, az biztosan tudja, hogy neki ténylegesen sikerült.

Bár azóta belefutottam még pár könyvbe, de elsősorban angolul. Sajnos, nem könnyű találni olvasmányt. Pedig otthon ülni, és kitalálni, hogy az ember gyermeke mire számíthat, szintén nem könnyű.

Kapcsolódó írásaink:

Cicanapló 40.

Komplex korai vizsgálatok

Szakkönyv ajánló