Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Családom és egyéb kalandok 7. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Szigetvári Szilvia   

altAmikor megszületett a harmadik gyerekem, elég hamar eldöntöttem, hogy megmutatom egy hozzáértőnek, mert egy hipotón gyerek után úgy éreztem, én nem tudom megítélni, hogy milyen egy normális izomtónusú csecsemő. Így már 3 hónapos korában a gyógytornászunk kényeztetésében részesült – amit ő persze nem annyira kényeztetésnek élt meg. Mint megtudtam, ő kevert izomtónusú, csak hogy valami újat tanulhassak megint: felül feszes, deréktól lefelé meg laza. De nem vészes a dolog, pár alkalom óriási bőgés után el is köszöntünk egymástól. Nem vitte túlzásba a forgást egyébként, viszont 5 hónaposan már négykézláb állt (na, ebből se lesz kúszás, itt már látszott) és hat hónaposan mászott.

Hát, ha mászik, az szuper, gondoltam én naivan, akkor jók vagyunk. És közben más dolgok kötötték le a figyelmünk, pl. hogy a szoptatás vége felé, mielőtt elaludt volna, rendszeresen elkezdett remegni a kezemben, ettől kicsit megijedtünk. Meg néha ki is hagyott a figyelmünk, álmosak voltunk, mert nagyon keveset aludt(unk) ekkoriban (is). A remegést videóra vettük és konzultáltunk a neurológussal, aki semmi kórosat nem talált, úgyhogy arra jutottunk, hogy a nyaki-váll körüli feszességet engedi így ki, elalvás előtt. Mert amúgy a feszes gyerekek sírósabbak és rossz alvók, nehezen tudnak ellazulni, most már ezt is megtanultuk.

altNem sokkal az egyéves szülinapja előtt kezdett csak körvonalazódni, hogy valami nem kerek vele – ekkoriban sokat tipródtam azon, hogy vajon miért ilyen nyűgös és nyüglődős ez a gyerek, miért nincs kibékülve a világgal (erre még ma se tudom a választ, de most már vannak jobb időszakai is), és hogy miért esik nehezemre elfogadni, hogy ő ilyen és kész. Több dolog is volt, ami nem tetszett nekem, pl. hogy lassan hat hónapnyi mászás után még mindig nem jött rá, hogy tolatva kellene lemászni a magas helyekről (ez a többi gyerekemnek ment 1-2 hónap után már). Ha meg valami nem sikerült elsőre, azt meg se próbálta többet, rendszeresen azzal töltötte az időt a játszótéren, hogy az ölemben ült, és valahogy hiányzott belőle a próbálkozás és a kísérletezés, ami a gyerekeket hajtja előre a mozgásfejlődésben. Állt ugyan, de a járás irányába semmit nem haladt. Rengeteget volt kézben amúgy is, ami nem kedvez igazán a mozgásfejlődésnek. Ekkor ismerkedtünk meg a TSMT-vel. A fentiek alapján ugyanis az idegrendszeri éretlenség tűnt a megoldásnak, ami azt jelenti, hogy az idegrendszer különböző területei nem egyformán fejlődnek és valamelyik területen fennálló esetleges elakadás az egész fejlődés gátja lehet. Ezen az idegrendszer mozgásos ingerlésével tudnak segíteni, erre való (többek között) a TSMT torna. Otthoni torna egyébként, a gyerek részére összeállított feladatokat a szülő csinálja végig a gyerekkel, lehetőleg heti többször. Nem könnyű, főleg nem több gyerek mellett. Emellett visszaküldtek minket dévényre is, mert nem volt rendben az izomtónus sem, ezért nem használta a lábait járásra, ezért nem tolatott le a kanapéról – nem érezte azt, hogy a lábai biztonságosan megtartják. Lassan jutottunk el a járásig 17 hónapos korára.

Nekem ő már a második olyan gyerekem, akinek szüksége volt segítségre, aki nem lustaságból nem haladt a mozgásfejlődéssel, hanem mert nem volt képes haladni és ez a helyzet ráadásul rossz volt neki, meg nekünk szülőknek is. Nekem két ilyen gyerek is jutott, így aztán jóval többet megtanultam ezekről a dolgokról, mint ahogy eredetileg terveztem…

Az a szép, hogy ez még mindig nem a történet vége, jelenleg a beszéd késése miatt járunk tornára – de már egyre könnyebb félvállról vennem a megjegyzéseket, hogy „még nincs két éves, még nem kell beszélnie…” Szerintem sem kell, de annál, amit tud, bizony többet kellene tudnia, és ezt én tudom a legjobban megítélni. A mindennapokban igyekszem leszokni arról, hogy tanácsot adjak bárkinek is, de ha szóba kerül az, hogy az anya/apa szerint a gyerek fejlődésében vagy viselkedésében valami nem kerek, akkor azt tanácsolom a szülőknek, hogy hallgassanak a szívükre és ne hagyják annyiban a dolgot.


Kapcsolódó írásaink:

TSMT terápia

Dévény terápia

Családom és egyéb kalandok 6.

Szigetvári Szilvia