Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Családom és egyéb kalandok 8. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Szigetvári Szilvia   

altAzon, hogy a kicsi fiam nem beszél, olyan 20-21 hónapos korában kezdtem el aggódni, akkor esett le, hogy a középsőm, aki szintén nem siette el, mennyi mindent mondott már ennyi idős korában. A kicsi stabilan állt a 0 szavas szinten, a fejét rázta, ha nem akart valamit, mutogatott vagy, ha azt nem értettük, kézen fogva odavitt minket a célhoz, ennyi volt a repertoárja, meg persze a hiszti és sírás, hogy miért nem értjük meg őt... 

Február végén kezdett el beszédindító tornára járni, ugyanahhoz a gyógypedagógushoz, akihez a középsőm is jár tornázni.

Ő mondta, hogy a torna kiscsoportos és szülőmentes, én eléggé kétkedve fogadtam ezt, volt is sírás az első két alkalommal, most meg ott tartunk, hogy levetkőzik, bemegy, csinálja a feladatokat, a végén jókedvűen kijön, kéri a pecsétet és a szőlőcukrot, aztán hazaindul. Nagyon jót tesz neki, eleinte a mozgásán érződött, elkezdett bátrabb és kezdeményezőbb lenni, próbálkozni, ha valami nem sikerül, elég látványos volt. Nekem mindig is a kezdeményezőkészség hiánya volt a legfurcsább benne, mert anélkül elég nehéz fejlődni. Persze nem lett fővagány, de rengeteget lépett előre. Ő az a fajta, akinek nem jut eszébe magától, hogy a babakocsiba be tud mászni, hogy a rugós hintára egyedül is fel tud jutni, sőt, még a kismotorra is fel kellett ültetni. Most meg egyedül csúszdázik, felfelé mászik a csúszdán és épp az egyedül lépcsőzést gyakorolja, nagyon kitartóan. Szóval hamar látszott, hogy a torna jót tesz neki, és szerintem ő is érzi, mert nagyon lelkesen megy. Volt olyan, hogy amíg a ház előtt az utcán beszélgettem, ő egy másik anyuka mellett besétált, fel a lépcsőn, kért segítséget a vetkőzéshez és aztán bement tornázni. Nagy dolgok ezek tőle. 

A 2 éves szülinapját ennek ellenére még szavak nélkül ünnepeltük, az azóta eltelt hónapban 15 szavas szókincsre tett szert, naponta mond valami újat. Látta neurológus, aki szerint se neurológiai eltérés, se autisztikus jegyek nincsenek (amit persze én is éreztem, de jobb objektív forrásból hallani), látta pszichopedagógus, aki szerint a beszéde 18-21 hónapos szinten van, de minden másban megfelel a korának vagy meghaladja azt. Ezt is éreztem, de ezt is jobb külső szemlélőtől hallani (mondjuk vicces volt, hogy a külső szemlélő meg akart győzni róla, hogy felesleges lenne a vizsgálat, hiszen pszichológusként úgyis mindent tudok – ami szerintem egyáltalán nincs így, a gyerekemnek az anyja vagyok, nem a pszichológusa…). Ők mindketten mondták, hogy tovább a torna és menjen közösségbe, nem lesz itt baj. Én is megnyugodtam, és most igyekszem annak örülni, milyen nagy utat tett meg az elmúlt két évben, és milyen nyitott, vidám és kapcsolatteremtő gyerek lett belőle. Meg igyekszem felkészülni rá, hogy lassan a legkisebbem is beszélő bölcsis lesz:)


Kapcsolódó írásaink:

Családom és egyéb kalandok 1.

Megkésett és akadályozott beszédfejlődés

Beszédfejlődési útmutató