Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

C. G. Jung személyiség típusai PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Csányi Nikolett   

altCarl Gustav Jung a Lélektani típusok című, 1921-ben elkészült könyvében ír a személyiségtípusokról. Jung beszél az általános beállítódásról és a funkciótípusról a személyiség jellemzésekor. Az általános beállítódás az extra- ill. introverzió. E két típus leginkább a tárgyhoz való viszonyában tér el egymástól.

Az extravertált típus számára a külső tények jelentik a tájékozódási pontot. „Egész tudata kifelé néz, mert a számára fontos és mérvadó determináció mindig kívülről jön. … Érdeklődése és figyelme a tárgyi eseményeket követ, elsősorban legszűkebb környezetét. Nem csak az események, hanem a dolgok is lebilincselően hatnak rá. Ennek megfelelően cselekvése is személyek és dolgok befolyásának ened;” (Jung 2006: 14)

A másik estben az általános beállítódásra jellemző lehet az introverzió. Az introvertált a világot nem objektívan látja, hanem észlelését átszövik szubjektív elemek is.

„Az introvertált tudat látja ugyan a külső feltételeket, ám mérvadónak a szubjektív determinást választja.” (Jung 2006: 87) A négy pszichés funkciónál beszélhetünk a gondolkodás – érzés valamint az érzékelés-intuíció párokról. Ezek önmagukban nem értelmezhetőek, csak valamely általános beállítódással együtt. Beszélhetünk, tehát extravertált gondolkodóról, introvertált gondolkodóról, extravertált érzőről, introvertált érzőről, extravertált érzékelőről, introvertált érzékelőről, extravertált intuitív és introvertált intuitív típusokról.

Az extravertált gondolkodó az objektív tények és eszmék alapján tájékozódik. Fontosak számára az intellektuális következtetések, az általános érvényű eszmék, ezek segítségével tájékozódik a világban, hoz értékítéleteket. „ Az extravertált gondolkozó alárendeli magát képletének, így kell cselekedni a környezetének is, saját üdvére, mert ki nem ezt teszi az helytelenül cselekszik, szembeszegül a világtörvénnyel, ezért ostoba, erkölcstelen és lelkiismeretlen.” (Jung 2006: 38.) Nála az érzelmek sorsa az elfojtás, ez azonban csak időleges lehetés előbb-utóbb gondot okoz a tudatfolyamban.

Az extravertált érző típus jellegét is alapvetően a tárgy határozza meg, azért ítél bizonyos dolgokat szépnek, kedvezőnek, mert úgy illik. Az értékelése megfelel bizonyos tradicionalista, általánosan elfogadott nézetnek. „Az érzések megfelelnek a tényszerű helyzetnek és az általános érvényű értékeknek.” (Jung 2006: 56) Ebből következik, hogy az extravertált érző típusnál a gondolkodás kerül elfojtás alá.

Az extravertált érzékelő esetében a tárgy az érzékelés alapja. „Ez a típus a kézzelfogható valóság embere, reflexióra való hajlam és uralkodási szándék nélkül.” (Jung 2006: 69) Szélsőséges esetben előfordulhat élvhajhász viselkedés, és az elfojtott intuíciók a tárgyra vetülő projekciók formájában érvényesülnek, ezek lehetnek féltékenységi fantáziák, szorongásos állapotok és kényszeres tünetek.

Az extravertált intuitív típust a helyzettől való erős függés jellemzi. Nagy intenzitással és lelkesedéssel fog bele új dolgokba, de érdeklődését hamar elveszíti, ha úgy gondolja már nincs lehetősége a továbbfejlődésre. Könnyen elaprózza az életét, életet lehel dolgokba, szituációkba, amelyet aztán mások élnek meg és nem ő. „Mintha egész élete az új helyzetben merülne ki. Az embernek az a benyomása, és neki magának is, mintha épp most ért volna életének végérvényes fordulójához, s mintha mostantól fogva semmi mást nem is gondolhatna és érezhetne. S ha mégoly értelmes és célszerű volna is, és ha minden elképzelhető érv a stabilitás mellett szólna is, semmi sem tarthatja őt vissza őt attól, hogy egy nap ugyanazt a szituációt. Melyet szabadulásnak és megváltásnak vélt, börtönnek lássa és eszerint is bánjék vele. Sem ész sem érzelem nem tarthatja vissza, nem rettentheti el az új lehetőségtől, még ha az netalán ellene van is addigi elveinek.” (Jung 2006: 77)

altAz introvertált gondolkodó szubjektív tényezőkhöz igazodik. „Elmélyülésre törekszik, s nem kiterjedésre. (Jung 2006: 105) A tények nem elsődlegesek nála, szélsőséges esetekben nagyon elszigetelődik. Véleményalkotása hidegnek, kíméletlennek és önkényesnek hat.
Az introvertált érző típus igyekszik a tárgyak fölébe kerekedni, mivel azokat nem tartja fontosnak. Magatartása csöndes, visszahúzódó, ő maga pedig megközelíthetetlennek tűnik. Ez persze csak a látszat, hiszen érzelmei bár nem extenzívek, azért még nagyon intenzívek tudnak lenni. Érzelmei mivel nem fejeződnek ki nagyon sokáig megmaradnak, „szenvedélyesen visszahúzódva a mélybe egy világ nyomorúságát élve át benne” (Jung 2006 116).

Az introvertált érzékelő típusnál a tárgy és az érzékelés közötti összefügés nem arányos, inkább önkényes. Szerencsés esetekben ebből a típusból kerülnek ki a művészek. Ha nincs az ilyen típusú embernek hajlama a művészetekre, akkor nehéz dolga van, hiszen nehezen fejezi ki önmagát.

Az introvertált intuitív típus intuíciója a belső tárgyakra, a tudattalan elemeire irányul. Ha intuícióit nem tudja társadalmilag elismert módon kifejezni, akkor könnyen lesz belőle félreismert zseni, bölcs bolond. Jellegzetes neurózisformája a hipochondria, kényszeres kötődés, túlérzékenység.

Felhasznált irodalom: C. G. Jung - A lélektani típusok (Európa Kiadó, 2006)