Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Lábujjhegyen járás dilemmái PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Burján Judit   

altSok tévhit kering a kicsik járástanulásával kapcsolatban, ezek közül nagyon érdekes téma a lábujjhegyen való járás. Ha orvoshoz fordul a szülő legtöbbször kedves magnyugtató szavakat hall, miszerint ez teljesen élettani jelenség, majd kinövi a kicsi. Persze sok szülő tudja, hogy van valami összefüggés a jelenség és valamilyen probléma között, de nincs pontos információ, így marad a magnyugtató szavak után is a kétely!

Mit jelez a lábujjhegyen történő járás? Svéd kutatók (dr Pahr Engstrom és Kristina Tedroff a Karolinska Intézet kutatói) ezerötszáz kisgyermeket vizsgáltak, akiknek életkora öt és fél év volt, az összesített eredmények szerint a gyermekek 5%-nál jelentkezett valamikor a lábujjhegyen járás, aminek az érdekessége, hogy közülük azon gyerekek körében volt gyakoribb akik sajátos nevelési igényűek voltak, illetve valamilyen neuropszichiátriai kórképpel rendelkeztek. A kutatók tehát észre vették, hogy a fejlődési elmaradás és a lábujjhegyen történő járás között összefüggés van, de maguk is megfogalmazták, hogy az ok-okozati összefüggést nem állapították meg.

A járás tanulás kezdetén lábujjhegyen történő járás lehet egy élettaninak is betudható jelenség, mely gyakrabban jelentkezik azoknál a gyerekeknél, akiknek kimaradt vagy túl rövid volt a mozgásfejlődés egy szakasza (ez előfordulhat akkor is ha hat hónapos kor előtt sokat ültetjük passzívan a babát, vagy olyan mozgásfejlesztő eszközöket használunk, melyek nem mindig jó irányba befolyásolják a mozgástanulást pl. bébikomp, rugós ugráló hinta). A gyerekek többségénél tehát valóban élettani jelenségről van szó, mely a járástanulása során alakuló anatómiai jellemzők kialakulásával (lábboltozat, megfelelő hosszúságú Achilles-ín) kb. két éves korra rendeződik. El kell fogadni az ortopéd orvos véleményét, ha türelemre inti a szülőt, hiszen saját szaktudása birtokában tette javaslatát!

altHa mégis nyugtalankodunk gyógypedagógushoz kell fordulni. Kiknek érdemes továbblépni ebbe az irányba? Elsősorban, akiknek a terhesség alatt, szülés közben vagy után valamilyen problémájuk volt, ami akár csak rövid ideig tartó oxigénhiányhoz vezethetett a babánál. Minél rövidebb ideig tartott ez állapot, annál nehezebb lesz felfedezni, mint kórokot! Akkor figyeljünk tehát fokozottan, ha a szülő által ismert szülészeti anamnézis (kórelőzmény) mellett, feltűnt a gyermek mozgásfejlődésének, beszédfejlődésének problémája, a testi fejlődés elmaradása. Az eltérő vagy megkésett csecsemőkori mozgásfejlődés következménye lehet még egyes csecsemőkori primitív reflexek megléte, melyek a háttérből befolyásolják a gyermek mozdulatait, mert együttmozgásokat, önkéntelen mozdulatokat eredményeznek, így befolyásolják a mozgáskoordinációt, nem közvetlenül, de összefügghetnek a lábujjhegyen járással. Ezeket a reflexeket gyógypedagógusok, mozgásfejlesztő szakemberek könnyen felismerik és képesek kezelni.

Az elhúzódó lábujjhegyen történő járás, két éves kor után már akkor is gond ha nem áll a háttérben semmi más probléma, mert ez a lábtartás nem teszi lehetővé az Achilles-ín megfelelő hosszúságúra történő nyúlását, így ezt később műtéttel lehet korrigálni. Javasolt tehát 18-24 hónapos kor után. (attól függően mennyi ideje jár a baba önállóan) negatív szülészeti anamnézis esetén is ortopéd orvoshoz fordulni, mert ekkor még gyógytornász segítségével hamar orvosolható a probléma.


Semmiképp ne izguljon az a szülő akinek gyermeke képes hosszasan talpon gördülve járni, de cipő nélkül, otthon még három-négy évesen is szívesen pipiskedik. Ezért nem érdemes rászólni!

Kapcsolódó cikkek:

Lúdtalp

Lúdtalptorna

Vásárolni muszáj

Mozgásfejlődés

Gyerünk a játszótérre!

Tudnivalók a korai fejlesztésről