Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Kell a mozgásfejlődést segíteni? PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Csányi Nikolett   

alt

Ebben az életkorban (1-3 éves kor között) a mozgás fejlődése nagyon látványos, hiszen gyermekünk ekkor teszi meg első önállós lépéseit. És az első bizonytalan lépések után elindul az önálló járás.

Ha megfigyeljük az egy év körül gyerekeket, akkor láthatjuk, hogy nagymozgás fejlettségükkel kapcsolatban nagy egyéni különbségek lehetnek. Hiszen van olyan gyerek, aki ennyi idősen még hason fekve szeret leginkább játszani, ha valami felkelti az érdeklődését, akkor odakúszik, vagy odamászik a játékokhoz. És vannak olyan gyerekek, akik ennyi idősen már felállnak, kapaszkodva lépegetnek, vagy önállósan járnak.

Bárhol is tart gyermekünk a fejlődésben, az a legfontosabb, hogy örömét lelje a mozgásban. És az a gyerek, akinek elegendő tere és lehetősége van a mozgásra az élvezni is fogja azt. Egymás után fedezi majd fel az új mozgásformákat és hihetetlen kitartással és örömmel gyakorolja is azokat. Az elején még görcsösen, erőlködve próbálkozik, de ahogy egyre többet gyakorolja úgy lesz egyre harmonikusabb az adott mozgás. Ne felejtsük, úgy segítünk neki a legtöbbet, ha biztosítjuk számára a lehetőséget, hogy sokat mozogjon és kitapasztalja a saját határait.

Mit tehetünk, hogy segítsük gyermekünk mozgásának fejlődését?

A mozgás fiziológiás folyamat. Már születésünkkor magunkban hordozzuk az egyes mozgásformák kivitelezésének „programját”. Ezért az egészséges gyereknek nincs szüksége arra, hogy közvetlenül beavatkozzunk a mozgásfejlődésébe. Nem kell egy gyereket sem ülni, állni vagy járni tanítani! Nem kell vele gyakoroltatni a különböző mozgásformákat, nem kell tornáztatni! Arra sincs szükség, hogy biztassuk, hogy csináljon valamit. Az sem jó, sőt kifejezetten káros, ha nem engedjük, hogy egy számára biztonságos mozgásformát végezzen, és helyette mást követelünk tőle (például nem engedjük, hogy másszon, mert mi azt szeretnénk, hogy már járjon). Kifejezetten a rossz tartás kialakulásához vezethet, ha egy olyan gyereket ültetünk rá valamire, aki még nem tud ülni.

altElterjedt, de helytelen, gyakorlat az is, hogy a még csak lépegető, önállóan járni nem tudó gyereket, a karjánál fogva vezetik. Így akarja a jó szándékú szülő megóvni a sérülésektől, és így akarja megtanítani járni. Ez a segítség azonban inkább gátolja a gyereket az önálló járás megtanulásában és sokkal több sérülésnek is okozója. Hiszen, ha vezetjük a babát, akkor kevésbé ura a saját testének, mozgásának, nehezebben tanul meg egyensúlyozni.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne figyeljünk oda gyermekünkre, amikor egy új mozgásformát tanul meg! Egy kisgyermeknek kicsi korától fogva biztosnak kell abban lenni, hogy ha bajba kerül, akkor segítünk neki. Mindig legyünk mellette és figyeljünk rá és a biztonságára, de hagyjuk, hogy saját maga oldja meg a helyzeteket!

Akkor mivel is segíthetjük leginkább? A megfelelő feltételek megteremtésével.
Fontos, hogy legyen elegendő helye. Annak a gyereknek, aki már kúszik, vagy mászik, annak kész büntetés egy egy négyzetméteres hempergő. Tegyük inkább a szobát „bababiztossá” és engedjük, hogy bebarangolja azt.
Fontos, hogy a ruhája is kényelmes legyen, és ne akadályozza a mozgásban. Egy rosszul szabott nadrág, vagy egy túl merev talpú cipő például, gátolja a járást.
Az is sokat segít, ha olyan játékok veszik körül a gyereket, amelyek változatos tevékenységre, mozgásra ösztönzik.

A legfontosabb mégis az, hogy a gyerek magától, a saját kezdeményezésére mozoghasson. Természetesen az is nagyon fontos, hogy vele örüljünk egy-egy sikernek!

Kapcsolódó cikkek:

Mozgásfejlődés

Szabadmozgás = erőszakmentes nevelés

Gondolatok a babaúszásról

Babamasszaázs

Nevelés a játszótéren