Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Pikler-módszer PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Csányi Nikolett   

altA Pikler-módszer nevét megalkotójáról Pikler Emmiről kapta, aki egy csecsemőtthont vezetett hazánkban a II. világháború után hosszú évtizedekig. Módszere alapján doloznak mai napig a bölcsödékben és a csecsemőotthonokban. Franciaországban, Hollandiában és az Egyesült Államokban nagyon népszerű ez a nevelési módszer, szülők sajátítják el és ezen alapelvek mentén nevelik gyermeküket. A Pikler-módszeren alapuló nevelési-gondozási munka rendszerének alapgondolata az, hogy „a gyereknek és különösen a csecsemőnek felnőtthöz fűződő bensőséges, stabil kapcsolatra van szüksége, éspedig nem általában a felnőtthöz, hanem minél kevesebb meghatározott felnőtthöz.” (Pikler 1971 : 48) Hogyan lehetséges ennek a „jó kapcsolatnak” a kialakítása, gyermekotthoni körülmények között, ahol egy gondozónő több gyermeket lát el?

A jó kapcsolat kialakulása gyermek és felnőtt között a gondozási műveletek közben történik, akkor mikor csecsemő és a gondozója intim kettesben vannak, tehát amikor eteti, fürdeti, öltözteti, stb. a gyermeket a felnőtt. Annak, hogy a gondozónő nyugodtan, kellő türelemmel gondozhasson egy-egy gyereket, előfeltétele, hogy a többi csecsemő tevékenyen, jó kedélyállapotban töltse ébrenléti idejét anélkül, hogy a felnőtt ebben aktívan részt venne.

alt„A jó felnőtt-gyerek kialakítása közben tervszerűen neveljük a csecsemőt, megtanítjuk mindarra, amit egy csecsemőnek a mi gondozási-nevelési elveink szerint – tőlünk kell elsajátítania. (…) Megtanítjuk arra, hogy gondozás közben kooperáljon, a gondozási műveletekben aktívan résztvegyen. (…) arra, hogy korának és ügyességének megfelelően az öltözködési, az etetési, a fürdetési műveletekből fokozatosan mind többet végezzen el önállóan. (…) Minél fiatalabb kortól egyre fokozódó mértékben hallgasson a beszédre, megértse, hogy mit kívánnak tőle, eleget tegyen a felnőtt kéréseinek. Az intim gondozási kettesben, módjában áll a gondozónőnek a gyerek megnyilvánulására is felfigyelni, a gyerek kezdeményezésére válaszolni szóban, tettben.” (Pikler 1970: 48-49)

”Melyek is azok a készségek, amelyekre nem tanítunk?

Pl. nem helyezzük a csecsemőt mozgásfejlesztés céljából olyan helyzetbe, mint amilyet háton fekvésből önállóan fel tud venni. Nem hívjuk fel figyelmét játékra úgy, hogy a játékot kezébe tesszük, vagy a feje fölé akasztjuk, így kényszerítve arra, hogy felfigyeljen rá. Nem alakítunk ki saját elképzeléseink szerint kapcsolatot csecsemők között.

Nem csak azért tartózkodunk mindettől, mert az maga után vonná azt, hogy a gyerekek folytonos segítségre szorulnának önálló játéktevékenységük idejében is, ami az adott személyzeti viszonyok mellett lehetetlenné tenné a gondozási minőség eddigi színvonalának megtartását. Akkor sem tennénk, ha lehetőségünk lenne.

altÁltalában tartózkodunk az olyan készségek és tevékenységek tanításától, amelyek a gyerek saját kezdeményezésű önálló aktivitása alapján is rendesen, törvényszerűen kifejlődnek. Ha a fejlődés olyan korai szakaszában kedveltetnénk meg az olyan tevékenységeket, amelyeket még csak a mi iniciatívánkra és segítségünkkel képes végrehajtani, bénítanánk az önálló kezdeményezéseit, és megnehezítenénk, esetleg megakadályoznánk, hogy a játék, manipuláció, mozgás közben fellépő akadályokat önállóan hárítani képes legyen. (…)Csakis ebben a pszichikus állapotban képesek arra, hogy ébrenléti idejüket vidáman, önálló kezdeményezés alapján kialakuló változatos tevékenységgel töltsék.” Pikler 1971 : 48-49)

Tehát a gyerekek kompetenciája és a szabad aktivitása a két alapkő a máig alkalmazott pikler-módszerben (szakmai körökben elterjedt még a lóczy-módszer elnevezés is). Azáltal, hogy nem a hagyományos módszerekkel nevelünk, ez a módszer egyben kísérleti kontrollját képezi a hagyományos nevelésnek. Tardos Anna egy vizsgálatában rámutat arra, hogy a manipulációs fejlődés menete nem függ attól, hogy egy adott játékra felhívják a gyerek figyelmét, esetleg a kezébe adják vagy sem.

altA csecsemő mozgásfejlődése szorosan összefügg értelmi fejlődésével. A dolgok kitapasztalása, vagy más szemszögből nézése (pl. hasra fordulás, felállás, felülés után) elősegítik a világ pontosabb megismerését. Minél fejlettebb értelmileg egy csecsemő, minél érdeklődőbb, annál több mozgásra, annál több új tapasztalat kipróbálására ösztönzik előző tapasztalatai. Tehát minél többet mozog egy csecsemő, annál többet tanul. Látóköre tágul, érdeklődése bővül s ez újabb mozgásra készteti. Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a mozgás fejlődése szerves része a fejlődés egészének. Függvénye ennek és vissza is hat rá.

Irodalom: Tardos Anna: A 3-12 hónapos csecsemő optikus és taktilmotoros explorációs viselkedése Magyar Pszichológiai Szemle 1963, 23., Dr. Pikler Emmi: Fejlődés- és neveléslélektani vizsgálatok a csecsemőotthonok országos módszertani intézetében Magyar Pszichológiai Szemle 1971, 28.

fotó: Reismann Marianne 


Kapcsolódó cikkek:

Szabad mozgás = erőszakmentes nevelés

Jár a baba

Mozgásfejlődés

Kell a mozgásfejlődést segíteni?

Gondozni gondosan