Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

A büfiztetés tudománya PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Burján Judit   

altA legismertebb tény a kicsikkel kapcsolatban, hogy etetés után büfiztetni kell őket, hiszen levegőt nyelnek, mely hasfájást okozhat egy kis idő elteltével. Erre a feladatra szívesen vállalkoznak a hozzátartozók az első napokban. Később azonban sokaknak rémséges ez a művelet. A kicsi nem tud büfizni és a tapasztalatlan anyában kérdések merülnek fel: Jól csinálom? Megfelelően tartom? Mennyi ideig kell várni a büfire? Éjjel is kötelező a büfizés? Mennyi idős korig fog vajon büfizni?

A büfizés komoly feladat, vannak babák, akik könnyen túljutnak rajta, de vannak akiknek nehezebben megy. Ha baba evés előtt sokat sírt, légzése kapkodó könnyebben nyel levegőt, a mohó szopás, az erős laktáció szintén több levegő lenyelésével járhat. Ám, mint mindennek a picik nevelése kapcsán, igazi szabálya nincs. Nem minden kisgyerek nyel olyan sok levegőt, mely hasfájást okoz, vannak akik már szopás közben is büfiznek és vannak aki inkább széllel küzdenek.

altMindenképpen próbálkozni kell a büfiztetéssel! Ha kb. tíz percig nem vezet eredményre, a kicsi édesen alszik a vállunkon megpróbálhatjuk letenni, amennyiben szépen tovább alszik a megfelelő ideig, akkor nincs gond. Azonban ha fektetés után rögtön bukik, akkor valószínűleg hosszabb ideig kell próbálkoznunk, ha rövid idő után vigasztalhatatlan sírással ébred, akkor is valószínű, hogy tovább kell büfizeteni, ha bármilyen hosszan tartó büfiztetés után sem jutunk eredményre viszont fektetés után biztosak lehetünk a kiadós bukásban, akkor érdemes megvitatni a gyerekorvossal, hogy felmerülhet-e reflux gyanú.

Büfiztetni tehát fontos, de nem szabad rabjává válni. Meg kell ismernünk kisbabánk fizikai működését, megfigyelni miképp reagál a környezetre, ingerekre, mit tesz az étkezés kapcsán. Ha könnyen gyorsan büfizik, akkor valószínűleg éjszaka sem okoz gondot a feladat, de döntsd el te, hogy mi az álláspontod ezzel kapcsolatban. Ne aggódj, a kicsi jelzi ha elégedetlen az ellátással, ami számodra kevesebb alvást jelent!

A folyamatot a megfelelő testhelyzet idézi elő, tehát a vízszintes helyzetben történő szoptatást követően a függőlegesbe kerülés a lenyelt levegőbuborékot a táplálék felszínére hozza. Maga a testhelyzet azonban kulturálisan is meghatározott, de valójában több mód is elfogadható. Hazánkban a legtöbben a fejével a vállunkra fektetett babát látják maguk előtt ha büfiztetésről van szó, Ez a testhelyzet megfelelő hiszen a kicsi függőlegesbe kerül, akár ülni, akár sétálni is lehet vele, ahogy kényelmesebb. Semmiképpen ne nyomjuk a baba hasát, a feje legyen a vállunkon.

altA másik testhelyzet külföldön elterjedt, a hazai gyakorlat nem szereti a babák ültetését, hiszen a gerincet és a fejet nem tudják tartani, így a pocak kissé összenyomódik, ami kényelmetlen is lehet. A fejecskét az áll alatt ujjaink segítségével, míg a mellkast tenyerünkkel meg kell támasztani.

Az utolsó pozíció a legszokatlanabb, hasra fordítva alkarunkra vagy combunkra fektetjük a babát, így próbáljuk meg elérni, hogy a felesleges lenyelt levegő távozzék. Egyik testhelyzetben sem javasolt a kicsi hátának ütögetése, inkább körkörös mozdulatokkal dörzsöljük a hátát a nyak felé haladva.

A gyomor növekedése, a záróizomzat fejlődése, a hozzátáplálás lassan véget vet a büfizésnek. Ezek a tényezők annyira változók, hogy nem lehet előre megjósolni az időpontot, inkább bízni kell saját megfigyeléseinkben és a babával közös együttműködésben.