Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Rajzfejlődés PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Csányi Nikoletta   

altCsakúgy mint a járás vagy a beszéd a rajzolás is fejlődés eredménye, melynek jól elkülöníthető szakaszai vannak. Tekintsük át röviden azokat a szakaszokat, amelyek jellemzik a gyerekeket egy és hat éves koruk között!
Az első és nem elhanyagolható szempont, hogy a gyermek alkalmassá váljon a rajzeszközök használatára. Ne gyűrje, szakítsa, tépje el a papírt, ne nyomja rá túl erősen a rajzeszközét a papírra, stb. Ha ez megvan, gyermekünk innen tekinthető értettnek a rajzolásra.

Kezdetben a gyerekek nem ábrázolási szándékkal rajzolnak, egyszerűen csak örömet okoz nekik kezük mozgatása, valamint az, hogy nyomot hagynak a papíron. Ez a 11. és 18. hónap körül jelenik meg, innen beszélhetünk rajzolásról.

alt Először jelennek meg a „firkaformák”. (Átlagosan 14- 24. hónapos korukig jellemzi a gyerekeket ez a rajzolási mód.) Ezek a formák egyre bonyolultabbak és összetettebbek lesznek. Először az ún. lengőfirkákat kezdik el rajzolni a gyerekek, ezek nagy lendületes, egyenek vonalak a papíron, itt még nagyon fontos számukra a lendületes mozgás is, mellyel a rajzolás jár. A lengőfirka után következik a körkörös gomolyfirka, ahol egy nagy kör alakú firkával rajzolják tele a papírt. Az egy nagy gomolyfirkát felváltja a sok és szétterülő gombolyag. Utána figyelhető meg a cikcakk alakú firka, majd lassan 22-24 hónapos kor körül megfigyelhetjük a spirál alakú firkákat. 
Két és három éves kor között még mindig az jellemzi a gyermekek rajzát, hogy a mozgás és a nyomot hagyás öröme miatt rajzolnak leginkább, de firkáik szerkesztettebbek, cizelláltabbak. A firkák mellett megjelenhetnek magasabb nívójú rajzok is, megjelenhet egy-egy krumpliszerű alakzat a rajzon, vagy egy-egy nyúlványszerűség.  Rajzolás közben jól látható a gyerekeken az erős koncentráció: szemüket kimeresztik, nyelvüket kidugják, minden figyelmüket ennek a tevékenységnek szentelik. 
Három és négy éves kor körül kezd címet adni a rajzainak, innentől kezdve a rajzolás a „gyermeknyelv”, az önkifejezés, a feldolgozás egyik formája.


altHároméves korban jelenik meg a zártfirka és az írást utánzó firkálmányok. Három éves kor körül a gyerekek szívesen rajzolnak járműveket és épületeket.
4 éves korában a gyerekek rajzainak címe mellett akkor is kitartanak, mikor a felnőttek nem látják bele azt, amit ők beleszántak. Ebben az életévben jelenik meg az ábrázoló tevékenység.

Négy és hat éves kor között a gyerekek második kedvenc tevékenysége a rajzolás (az első a szerepjáték). A kicsik teljes személyiségükkel átadják magukat a rajzolásnak, egész testük mozog, beszélnek, énekelnek.
A rajzukra jellemző, hogy szinte teljesen függetlenek a modelltől, kiragadnak egy jellegzetességet, ez vezeti őket ábrázolás közben. Jellemző a rajzokra az aránytalanság, az egység különböző részeinek egymás mellé helyezése, és a teljes közömbösség az irányokkal szemben. Szeretnek rikító, figyelemfelhívó színeket használni, minél erősebb érzelem fűzi őket valamihez annál rikítóbbra rajzolják.

Kedvenc színeik a piros, a kék, a sárga, a fehér és a fekete. altJellemzi még ezt a korszakot, hogy a gyermek nem hozza érintkezésbe a rajzi képzet elemeit, annak ellenére sem, hogy ezeket szervesen összetartozónak hiszi. (Így kerülhet az ember szeme vagy orra az arcon kívülre, a kémény nem érintkezik a tetővel, stb.) Kezdenek mutatkozni a díszítési vágy jelei is, függönyt rajzolnak az ablakra, virágot a párkányra, stb.
Emberábrázolásukra jellemző, hogy nagy fejet, szemet, szájat, fület rajzolnak, a törzs és a láb pedig aránytalanul kicsi, a karok jellemzően hosszúak.
Gyors tempóban készülnek el egy-egy képpel, majd máris újba kezdenek. Címadásukra a többszavas cím jellemző, gyakran felsorolják a rajzon látható tárgyakat.
Öt éves kor körül a rajzok már a belső fantáziaképek kifejeződései. A rajzok fantáziadúsak, bő érzelemmel telítettek. A hitelesség vágya miatt a rajzok jóval zsúfoltabbá válnak, mint eddig, igyekszenek kitölteni a rendelkezésükre álló teret. Rajzaikra jellemző az átlátszóság, például a babakocsiba rajzolt babát jól látjuk a kocsi falán keresztül. 
A rajzok továbbra sem a valós arányokat tükrözik, az érzelmileg fontosabb személyek nagyobbak, hangsúlyosabbak a rajzon.
Ebben az életkorban a rajzokon is jól érezhető a gyermek énközpontúsága, az „ő házát”, az „ő virágát”, az „ő játékát” rajzolja le. Lassan megfigyelhető a kedvenc meséinek az illusztrálása is.
A legkedveltebb témájuk az ember. Emberábrázolásuk is aprólékosabb lesz, több testrészt próbálnak meg lerajzolni, mint eddig A mozgásábrázolás szándéka a rajzokhoz fűzött kommentárból derül ki. Szívesen rajzolnak továbbra is járműveket és épületeket, amiket a rajz alsó részére helyeznek. Állatokat is ábrázolnak, amiket egyvonalas, szögletes törzs jellemez. Szívesen rajzolnak fákat és virágokat is.
Ez a rajzolás legszebb időszaka, élvezzük gyermekünk bátor szárnyalását a fantáziája szárnyain, gyönyörködjünk rajzaiban!
Az iskolába lépéssel új korszak kezdődik a gyerekek életében is, ezt jól tükrözik rajzaik is. Egyre inkább előtérbe kerülnek a rajzok intellektuális, realista vonásai. A képek sokat veszítenek az eddigi fantasztikumukból. Hat évesen erősen törekszenek a gyerekek a realisztikus ábrázolásra. Egyre intenzívebb a díszítő elemek megjelenése, sőt gyakori a túlzsúfolt díszítés is.


Irodalom:
Feuer M. – A gyermekrajzok fejlődéslélektana, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2000.

S. Cole, M. Cole – Fejlődéslélektan, Osiris, Budapest, 2003.