Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Nagytesónak lenni... PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Csányi Nikolett   

altA testvérféltékenység természetes jelenség. Ne dramatizáljuk túl, de ne is tegyünk úgy mintha nem létezne.

A testvérsor különböző tagja különbözőképpen reagálják a legkisebb érkezését. Legnehezebb helyzetben ilyenkor az a gyermek van, aki eddig egyke volt. Ő szenvedi meg legjobban a trónfosztását. Hiszen eddig egyedül és kizárólagosan birtokolta szülei szeretetét.

Gyakori, hogy az idősebb testvér, dühös lesz és szomorú. Ő nem ezt akarta, sőt ő nem ezt akarja. Azt szeretné, ha ez a kis valami visszamenne oda ahonnan jött. Ő azt a tökéletes boldogságot szeretné visszakapni, amiben eddig élt. Azt az osztatlan figyelmet, amiben eddig része volt. Gyermekünk empátiája, beleérző képessége még nem olyan jól fejlett, mint a miénk. Ő nem tud megértő és toleráns lenni. Ő csak a mamit akarja. Azt, hogy valakinek, aki számára a legfontosabb, a szemében ő legyen az egyetlen tökéletes lény a földön.

Mit tesz ilyenkor gyermekünk? (Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a megnyilvánulásai nem tudatosak, és ha esetleg emiatt elkezdjük büntetni, csak ártunk vele!!)

Néhány jellegzetes viselkedésforma a testvér érkezése után:

   Elkezd olyan megnyilvánulásokat tenni, olyan módon viselkedni, mint az irigyelt kicsi.

   Eszébe jut, hogy ő is cumisüvegből szeretné inni a tejet, vagy ő is szopizni szeretne újra.

   Eszébe jut, hogy neki is segíteni kell öltözéskor, mert ő sem tud egyedül felöltözni…

   Eszébe jut, hogy őt is be kell pelenkázni…

   Bepisil…

   Elkezd ő is selypíteni, hiszen annyiszor hallja, hogy milyen aranyosan mondja ki a szavakat kisebb testvére…

altMi lehet a megoldás?

Első körben törekedjünk arra, hogy a nagyobbal is töltsünk együtt megfelelő, mennyiségi, valódi tartalommal megtöltött időt. Rajzoljunk, meséljünk, menjünk el sétálni kettesben, hogy érezze, az új jövevény mellett, ő is nagyon fontos számunkra.

Még pár ötlet:

- Amikor először találkozik a két tesó, akkor érdemes a nagynak valami ajándékot adni, „amit a kistestvére hozott neki”. Természetesen és lekenyerezés, de kit érdekel? A nagytesó kezdeti jóindulata nem árthat…
- Ha még sosem aludtatok egymástól külön, akkor jó előre készítsd fel, hogy két-három estét külön fogtok tölteni! Ne érje váratlanul, mert nagyon megijedhet! Készítsd fel apát is a naggyal töltendő napokra…
- Mikor a kicsi szopizik, engedd meg a nagyobbnak, hogy ő is ott legyen. Ez csak azért fontos, hogy ne érezze azt, hogy kihagyják valamiből. Engedd, hogy ő is odabújjon, odafeküdjön hozzátok. Mesélj neki arról, hogy milyen volt, amikor ő is szopizott. Ha kislány, akkor is megetetheti a babáját, stb. Ha a nagyobb csak 1-2 éves, akkor elő szokott fordulni, hogy ő is szeretne szopizni… Én azt tanácsolnám, hogy akiben ez nem kelt ellenérzéseket, az engedje meg a nagynak is. Általában, csak arra kíváncsiak, hogy nekik szabad-e, valamint valószínűleg már a technikára sem „emlékeznek”, aztán nem igénylik többet.
- Minél több közös, már kialakult „szertartást” tartsatok meg! Ha például, eddig te mondtad az esti mesét, akkor ezek ne maradjanak el a kicsire való hivatkozással. A kicsi napirendjének kell alkalmazkodnia jobban a már kialakult napirendhez. Próbálj meg minden nap időt szakítani arra, hogy kettesben legyetek a nagyobbal. Vond be az apukát, hogy vigyázzon a kicsire, vagy a kicsi alvásidejében legyetek együtt.
- Érdemes bevonni őt a kicsi körüli feladatokba. Adjál neki apróbb feladatokat, amit teljesíthet. A nagy neked szeretne megfelelni, és ha azt érzi, hogy büszke vagy rá, hogy ő milyen ügyesen segít, akkor szívesen teszi majd.

Kapcsolódó cikkek:

Hányadik a sorban?

Mindennap kistesó

Tesó lettem!

Kiselefánt születik