Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Kimaradt lépcsőfokok - a mozgásfejlődésről másképp PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Burján Judit   

altGyógypedagógusként vannak kérdések, melyekkel gyakorta találkozom. Vannak dolgok, melyek félinformációként keringenek a szülők körül és ha végre szakember közelébe kerülünk fontosnak érezzük, hogy végre megtudjuk az igazságot. A mozgásfejlődéssel kapcsolatos leggyakoribb kérdés, hogy tényleg nagy baj-e ha kimarad valamelyik fejlődési lépcsőfok?

Valójában sokan vagyunk, akiknek nem volt szabályos a mozgásfejlődése mégsem érezzük úgy, hogy komolyabb problémát jelentett volna eddigi életünk során. A jelenség azért került az utóbbi évek során a figyelem középpontjába, mert bebizonyosodott, hogy jelzésértékű ha mozgásfejlődés nem a kívánt módon zajlik, hiszen előre jelzi adyslexia, dysgrafia, vagy a dyscalkulia kialakulásának veszélyét.

A babák mozgásfejlődése egy folymatos felfedezés. Saját testének és az őt körülvevő világnak a megismerése. Az egy hónapos csecsemő mozgása még tömeges, egyszerre mozognak végtagjai, de láthatóan a kicsinek még nincs uralma felettük. Ebben a korai életszakaszban még igen sok reflexes mozgás segíti a környezethez való alkalmazkodást. Két hónaposan a kicsik izomzata láthatóan lazább lesz, az ujjak szoros ököltartása enged, a nagy mozgások ütemesekké válnak.

Ahogy a kicsik látása egyre jobb, és már kiismerik magukat környezetük hangjainak világában, kezdik megszokni és belakni apró életük szinterét, úgy lesznek egyre kíváncsibbak és bátrabbak, hogy különféle kisérleteket hajtsanak végre: nini, egy jó kis "miaz" van ott, megpróbálom megérinteni!

Ha a fejlődés megfelelő, akkor négy hónapos korra a kezdeti segítséget nyújtó csecsemőkori reflexek és elemi mozgásminták leépülnek, hiszen az idegrendszer éréséi folyamatai szükségtelenné teszik őket, amennyiben ezek fennmaradnak a későbbiekben, akadályozzák a mozgásfejlődést.

Tudnunk kell, hogy a több módon juthat el a baba egy mozgásforma elsajátításához (pl. a felülés több helyes technikával megtanulható), de nem előzheti meg egy fejlettebb, nehezebb mozgásforma! Ez azt jelenti, hogy térdelni, állni az előtt, hogy biztosan ült volna a kicsi gyógypedagógiai szempontból nem jó. Minden mozgásforma egymásra épül, így lépésről-lépésre segíti a téri orientáció, a testtudat kialakulását és újabb tapasztalásokat tesz lehetővé.

Az ülés során megtapasztalja a kicsi a fej és törzskontroll hasznosságát, hiszen ezek segítségével válik egyre szabadabbá a karok mozgása. Ha már nem kell a támasz az üléshez, akkor lehet tárgyakat más szempontokból is megvizsgálni, hiszen egész más lesz az élmény, mint fekvőhelyzetből. Alapszabály a gyerekeknél, hogy mivel a fejlettebb mozgásforma izgalmasabb ingerek felé viszi őket, ezért önkéntelenül azt preferálják! 

A mozgásfejődési lépcsőfokok kimaradása tehát sok téri orientációs, saját testük által megvalósuló élménytől fosztja meg a kicsiket. Természetesen nem csak a példában említettek okzhatnak problémát, van akinél a kúszás, másnál a mászás marad ki, de számos más szabálytalanság is elképzelhető. Nagyon fontos, hogy sem hetekben, sem napokban nem mérhető, hogy mennyiideig kell egy kisgyereknek elidőznie egy mozgásformánál, de kihagyni nem ajánlatos egyet sem! 

Kapcsolódó cikkek:

Szabad mozgás = erőszakmentes nevelés

Diagnózis: hipotónus/hipertónus

Jár a baba ...

Gyerünk a játszótérre!