Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Beszédfejlődés PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Csányi Nikoletta   

A beszédfejlődésre, akár csak a fejlődés egyéb területeire, kifejezetten jellemző, hogy nagyon nagy egyéni eltérések lehetnek a fejlődés ütemében, de a teljesség kedvéért lássuk ennek is a rövid áttekintését, a különböző szakaszainak rövid ismertetését.
Az újszülöttek hangadása még csak figyelemfelhívó jelleggel bír, és azt szolgálják, hogy környezetük értesüljön diszkomfort érzésükről. A gyermekhez közel álló személyek néhány hét elteltével már meg tudják különböztetni a különböző sírási hangokat. Tudják mikor éhes a baba, mikor szomjas, mikor fáj valamije, stb.

altKörülbelül a 4. -5. hónap környékén veszi kezdetét az a folyamat mikor a baba, mint a környezetében szinte mindent, játékként kezeli a hangját. A gagyogásnak, a hanggal való játéknak, maga a hangképzés a lényege. A gyerekek próbálgatják a különböző hangképzési módokat és figyelik a létrejövő hangokat. Csak érdekességképen: a csecsemők ebben a korban több mint 200 féle különböző hangot képeznek, de hangkészletükben később csak az marad meg, amit a környezetükben használt nyelvben is hallanak. Ahogyan Mérei  Ferenc fogalmazta meg nagyon találóan: a gagyogás hangáradatából lassan kiemelkednek az anyanyelv hangjai. Jól látható ezek alapján is, hogy milyen fontos, hogy sokat beszéljünk gyermekünkhöz.
A hatodik hónapban már kezdetét veszi a beszédértés (a saját nevüket már 4 hónaposan felismerik a csecsemők). Először csak a hanghordozást azonosítja be a gyermek. A kedveskedő, barátságos hangokra mosollyal reagál a baba. A szigorú, dorgáló hangra ő is elkomolyodik, esetleg sírva fakad. Először tehát nem a beszédet érti a baba, hanem a helyzetet melyre a beszéd is utal.
Nyolchónaposan a gyerekek már egyre több szót megértenek. Rámutatnak a mamára, ismerős tárgyakra, tapsolnak ha megkérjük őket, stb. Sok mindent megértenek, de nagyon fontos még a helyzet is. 
A 9. – 10- hónap környékén már nincs szüksége a megszokott környezetre, helyzetre, attól függetlenül is megértik az ismert felszólításokat. Minél több szót ért meg gyermekünk, annál érettebbé válik a beszédre. 
A gyermekünk produkál néhány hangsort, kezdetben szinte véletlenül, amit a környezete örömmel, ovációval fogad. Így a baba gyorsan elkezdi ezek gyakori használatát. Ezek a gagyogásból kiemelkedő szavak egy éves kor körül jelennek meg (baba, mama, papa, pápá, stb.). Az első időkben, az ezt követő fél évben, lassan fejlődik, gyarapodik. A gyerekek 16 hónaposan átlagosan 8-15 szót használnak. Viszont ennek a sokszorosát értik meg.
altA beszédre ilyenkor az egyszavas mondatok jellemzőek. Például az „ada” hangsor jelentése lehet az, hogy „add ide nekem a labdát”. 
A második év második felében felgyorsul a beszédfejlődés üteme. A szókincs tízszeresére nő. Természetesen nem lehet eléggé hangsúlyozni az egyéni eltéréseket, vannak gyerekek akiknél ez a változás a harmadik életévben következik be. 
Néhány jellegzetesség a kisgyerekkori beszédről:
A dolgok fontosságát nem nyelvtani elemekkel fejezi ki, hanem indulatokkal (sír, kiabál, ujjong, stb.).
A mondatok nagyrészt ragozatlan szavakból állnak. (Peti keze piszkos mos.)
Egy- vagy kéttagú szavakat használ, a hosszabbakat összevonja, rövidíti.
A megtanult szavakat könnyen általánosítja. Kezdetben minden négylábú állatot kutyának nevez, stb.
Jellegzetes az önkényes jelentésadás, azaz azoknak a szavaknak melyeknek nem ismeri a jelentését annak ő ad valamilyen általa gondolt jelentést. Például könnyen gondolhatja, hogy a földrajz nem más, mint földre rajzolás.


Felhasznált irodalom:
M. Cole, S. Cole- Fejlődéslélektan, Osiris, Budapest, 2003.
Mérei F., Binét Á., - Gyermeklélektan, Gondolat-Medicina, Budapest, 1997.

Kapcsolódó cikkek:


Megkésett és akadályozott beszédfejlődés

Önkéntes némaság - a mutizmus

Logopédiai játékok

Bubo és társai, avagy a beszédfejlődésről