Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

(Szubjektív) könyvajánló két és három éves kor között PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Csányi Nikolett   

altEltelt egy év a múltkori szubjektív könyvajánlóm óta, itt az ideje, hogy megszülessen egy másik a két és három év közötti korosztály számára. Mit is szerettünk mi olvasni az elmúlt évben?
Nálunk az igazi klasszikus „mesekönyv” a Pipp és Polli sorozat lett, azt hiszem. Pipp egy kis nyuszi, Polli pedig egy kis egér, akik jó barátok. Hétköznapi kalandjaik és a mesék egyszerű nyelvezete nagyon közel áll a két éves korosztályhoz. Az összes részét szerettük és sokat olvastuk. Néha még ma is az az esti mese, de úgy, hogy a sorozat összes könyvét el kell olvasni zsinórban…


altBartos Erikát nem kell bemutatni a kisgyerekes szülőknek, azt hiszem. Sokan sokféleképpen vélekedhetnek a mesekönyveiről, de az nem kérdés, hogy a gyerekek nagyon szeretik – és azt hiszem ez a legfontosabb. Itt is népszerű Bogyó és Babóca, az igazi kedvenc pedig Hoppla a nyuszi. Hoppla Pécsre megy kirándulni barátaival, így a mesekönyv kvázi útikönyvként is használható, korrekt információkkal van teli, tervezgetünk is egy Pécs-Mecsek kirándulást ennek köszönhetően.
A másik ilyen sorozat, ami nagy kedvenc lett nálunk, az a Barátnőm, Bori. A rövid kis füzetkéknek szinte minden élethelyzetről van történetük (Bori orvoshoz megy, Bori beteg, Kistestvér érkezik, Bori síel, stb.).


Terveztem, hogy ajánlok majd verses köteteket, antológiákat, nagyon sok jót lehet kapni mostanság szerencsére. Az örök klasszikus a Weöres-féle Ha a világ rigó lenne, de nagyon jó még a Válogatós és a Friss tinta is. De az igazság szerint ezek nálunk még csak gondolatébresztőnek jók (nekem), mert verset, mondókát kizárólag fejből mondogatva hallgat a gyerek (nagyon helyesen). Na de ennyi öröm anyunak is jár, hogy gyönyörűen illusztrált antológiákban lapozgat, nem igaz?

altA következő kedvenc a Dániel András-féle kuflik. Ezek a mesék sajátos illusztrációik és a történeteket átszövő abszurdba hajló humoruk révén igazi különlegességei lehetnek a gyerekek könyvespolcának. Természetesen én szerettem bele a kuflikba, de nagy örömömre a gyerek is szereti, gyakran kéri, hogy meséljük. (Alig várom, hogy belenőjünk a szerző többi könyvébe is…)


A scolar miniket lassan-lassan felváltották a nagyobbaknak való kötetek. Sok részt kölcsönöztünk ki könyvtárból, és az igazi kedvencet (Állatok és kicsinyeik) még be is szereztük karácsonykor („anya, nézd, pont ezt akartam”- hangzott örömmel a mondat a fa alatt).


altMarék Veronika mesekönyvei is megkerülhetetlenek véleményem szerint. Laci és az oroszlán az abszolút dobogós nálunk, na és a Csúnya kislány is. Mindkét mese a kicsik félelmeiről szól és segít nekik megküzdeniük ezekkel az érzéseikkel. Ez a két könyv az, aminek minden ovis könyvespolcán ott lenne a helye.


Utolsóként még egy igazi holland klasszikust szeretnék ajánlani Annie M. G. Schmidt könyvét a Szutyoksárit. Sári egy kislány, aki arról nevezetes, hogy nem tud tiszta maradni fél óránál tovább, illetve akarna ő, de valahogy mindig olyan kalandokba keveredik aminek káosz, illetve bocsánat kosz a vége… A könyvben szereplő történetek kellően rövidek és viccesek, az illusztrációk pedig elragadóan bájosak.

altVégezetül nem könyvet, hanem a könyvtárat szeretném ajánlani mindenkinek. Remek közös program, főleg ha a könyvtár gyerekrészlege gondol a legkisebbekre is, és a könyvtáros nénik olyan igazi jófejek, mint nálunk. Sokféle könyvet olvashatunk így, válogathatunk kedvünkre és a kicsik is belerázódhatnak a könyvtárhasználatba. Na és hát, csak az igazi nagyfiúknak és nagylányoknak van saját olvasójegyük, nem igaz?

Kapcsolódó írásaink:

(Szubjektív) könyvajnló két éves korig

Gyerekkönyv ajánlók

Esti mese