Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

A finommozgás fejlődése PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Csányi Nikoletta   

altA harmonikus anya- gyermek kapcsolat egyik alapja a bizalommal teli légkör, valamint az hogy tisztában vagyunk gyermekünk képességeivel és nem állítjuk őt olyan feladat elé, ezzel felesleges kudarcélményt okozva, melyet megoldani még nem képes. Az alábbi rövid áttekintés a gyerekek fejlődésével kapcsolatosan azzal a szándékkal íródott, hogy segítsen eligazodni a finommozgás, manipuláció különböző állomásai között.

A csecsemők fogóreflexe körülbelül 2-3 hetesen tűnik el, ezt lassan felváltja az akaratlagos fogás.

A tárgyak megragadására a csecsemő a 20. hét környékén válik képessé, de ilyenkor még ez a tenyér összezárásával történik.

A hüvelyk és mutatóujjal való fogás a 28. hét környékén figyelhető meg. A tárgyak elengedése ugyanolyan fontos fejlődési szakasz, mint azok megfogása. Ez jóval később jelenik meg, hiszen a hajlító izmok gátlás alá helyezése és az elengedés pontos időzítése nagyobb nehézséget jelent. A legtöbb csecsemőnek kilenc hónapos korában az a mozdulata mellyel megragadja és elengedi a tárgyat már integrált és automatikus. A szülőknek ilyenkor kell elkezdeni a házat „bababiztossá” tenni, mert gyermekük kitartóan és fáradhatatlanul ügyködik a tárgyak megszerzésén.

alt7 és 12 hónapos kor között látványosan fejlődik az ujjak finommotoros mozgása. 7 hónaposan a csecsemők még nem képesek a hüvelykujjukat a többi ujjal szembefordítani, mikor megfognak egy tárgyat. 12 hónaposan már olyan helyzetbe tudják rendezni az ujjaikat, mely megfelel a kiszemelt tárgy méretének.

Ahogyan a nyúlás és fogás egyre kifinomultabb lesz, úgy lesz egyre aprólékosabb, elmélyültebb a tárgyak vizsgálata. Ilyenkor lesznek a csecsemők képesek az olyan bonyolult tevékenységek elvégzésére, mint a pohárból ivás, kanállal evés, apró, pici tárgyak felvétele a földről, stb.
Ahogyan fejlődik a csecsemő kézmozgás feletti uralma, a különféle tárgyak, különféle vizsgálati módokra adnak lehetőséget. Ilyenkor lesznek a tárgyak gyermekünk számára elmozdíthatóak, csapkodhatóak, egymáshoz ütögethetőek. Lehetőleg ne akadályozzuk gyermekünket az ilyen tevékenységeiben, bármilyen erős késztetést is érzünk rá, mert fontos tapasztalatoktól fosztjuk meg ezzel.
12 és 30 hónapos kor között sokat javul, fejlődik a kézmozgások összehangoltsága. Egyéves gyermekünk még csak gurítani, esetleg csapkodni képes a labdát két és fél éves korban már dobja azt.

Két és fél évesen már gyűrés nélkül lapozza a mesekönyvet, ollóval vág, gyöngyöt fűz, egymásra rak néhány kockát. Tud kilötyögtetés nélkül pohárból inni. Szinte egyedül tud öltözni, persze csak ha nem kell gombolnia, csatolnia… 
10-12 hónapos gyermekünk még csak csapkodni tud az asztalon a kanállal, remek ábrákat vázol spenótból az asztal lapjára, míg néhány hónap múlva már össze tudja hangolni a keze és a szája mozgását és idővel már nem lesz a kanál sem üres, mire a szájához ér.
 Mire minden mozgást és feladatot sikerül összehangolni gyermekünknek, már két éves lesz, mire önállóan lesz képes enni.
Ne becsüljük le ezeket a teljesítményeket, gondoljunk csak bele milyen hosszas gyakorlás eredménye minden egyes mozdulat.


Irodalom:
F. Földi Rita: A hiperaktivitás lelki és organikus háttere, Comenius Bt., Pécs, 2005.
S. Cole, M. Cole – Fejlődéslélektan, Osiris, Budapest, 2003.