Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Gyere és mesélj! Mesemondás kezdőknek és haladóknak PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Csányi Nikolett   

Tarka lepke kis mese...
Mesélünk eleget gyermekünknek? Erre a kérdésre a választ minden olvasónk lelkiismeretére bízzunk, de alábbi kis írásunkban szeretnénk még jobban fokozni a mesélőkedveteket:)


Mert mi is történik miközben mesélünk csemeténknek? Nézzük csak meg egyszer figyelmesen gyermekünk arcát mesehallgatás közben! Minket néz, de valahogy mögénk is néz egyben, nem mi vagyunk a figyelme fókuszában, mert ő most éppen ún. "belső képeket" készít. Azaz mozizik, csak a képeket nem készen kapja, hanem ő állítja elő magának. Ezeknek a belső képeknek van egy nagyon fontos funkciója többek között, nevezetesen az, hogy gyermekünk ezen képek segítségével dolgozza fel a vele történt dolgokat, eseményeket. Az ilyen belső képek segítségével dolgozzuk fel vágyainkat, szorongásainkat, sérelmeinket, dühünket... Ezek a belső képek segítenek hozzá minket, hogy rendbe kerüljünk a világgal és végső soron önmagunkkal.


altTehát a mesék segítségével rászoktatjuk (most szándékosan nem írom azt, hogy "megtanítjuk") gyermekünket erre a belső képkészítésre, ami a feszültséglevezetés legegyszerűbb és legtermészetesebb módja. (És nem csak a feszültséglevezetés, hanem a feldolgozás, a megismerés, az érzelmi azonosulás, és a kibontakozás legjobb útja is ez.) Illetve nem is rászoktatjuk a belső képkészítésre, mert ez remekül megy neki magától is, hanem egész egyszerűen nem szoktatjuk le róla. Hogyan is tudjuk leszoktatni róla? A készen kapott képekkel, azaz a rajzfilmekkel, a tévével, stb.

Sok szülőtől lehet hallani, hogy az ő gyereke "nem tud mesét hallgatni". Ilyenkor biztosak lehetünk benne, hogy már a tévézés károsító hatásai állnak a háttérben. Ugyanis a képernyőn látott történetek egészen másfajta figyelmet követelnek meg egy gyerektől, mint a mesehallgatás. (Ilyenkor nem kell belső képeket gyártani, csak befogadni a készen kapott képeket.) Ilyenkor sem szabad feladni, hanem a meséhez szoktatást az elejétől kell kezdeni: azaz rövid, a mindennapi eseményeket elmesélő rövid történetek mondásával kell hozzászoktatnunk gyermekünket a mesehallgatáshoz, és szép fokozatosan kell egyre nyújtanunk az időt amit mesehallgatással ill. mondással töltünk.
De ha már itt tarunk, milyen mesék valók a különböző életkorú gyerekeknek?
Másfél és kétéves kor között ahogyan már volt róla szó, a nagyon rövid és a saját életünkkel kapcsolatos történetek a megfelelőek. Például elmesélhetjük, hogyan szoktuk kezdeni a napot: Peti és anya korán reggel kelnek fel, anya megmelegíti a tejet Petinek aki ezt még az ágyában issza meg, majd elmennek mosakodni és Peti átöltözik. Peti nagyon ügyes kisfiú, mert a pizsamáját már teljesen egyedül tudja levenni! Vagy elmesélhetjük mi történt velünk tegnap a boltban, vagy múlt héten a doktor bácsinál.
altKicsit később már nem kell, hogy ő legyen a történet főhőse, hanem mesélhetünk neki állatokról, de nem baj, ha még magára ismer bizonyos epizódokban. Például: A nyáron nyuszi mama, nyuszi papa és a kis nyuszik elmentek nagymamáékhoz vidékre látogatóba. Nyuszi-nagymami nagyon finom tortát sütött, nagypapi pedig kivitte őket horgászni a tóhoz.
Ilyenkor már nincs igénye a gyerekeknek, hogy ő legyen a mese főhőse. Már egészen jó képeskönyveket lehet kapni a témában a könyvesboltokban. Például Peti és Dorka főszereplésével kis rövid történeteket tartalmazó meséskönyvek, amik hétköznapi helyzeteket mesélnek el. Például Peti beteg lesz, Dorka óvodába megy, stb. Amit a gyerekek szívesen hallgatnak meg egy nap tízszer, hússzor is akár, hogy másokkal hogyan történik. "Nahát, Petinek is belenézett a torkába a doktor bácsi?"
És ezeknek a rövid történeteknek a meghallgatásától jutunk el a bonyolultabb hosszabb mesékéig, amiknek már bonyolult cselekménye van, de csak az a gyermek tudja figyelmesen és élvezettel hallgatni ezeket négy-öt évesen, aki hallgatta már a rövid meséket is kicsinek.

A végére még egy-két jó tanács:

  • Az teljesen normális, ha gyermeked egy mesét többször (igen, akár tízszer is) meg akar hallgatni. Mond el neki annyiszor ahányszor csak szeretné. Ezzel fokozod a biztonságérzetét, valamint hozzásegíted az élményei megfelelő feldolgozásához.

  • Ne feledd a mese olyan dolgokról (is) mesél, amit más módon nem lehetne számára megfogalmazni.

  • Amikor egy gyerek belemerül a mese történetébe, akkor egy morális iskolázáson is átesik, ami az erkölcsi fejlődés része DE nem a felnőtt dolga, hogy levonja a tanulságot a mese végén! Ezt megteszik a gyerekek a saját érettségüknek megfelelő szinten.

  • Ne rövidítsd le a mesét, a "kötelező köröknek" (pl.: hol volt, hol nem volt, stb.) benne kell lenniük, hiszen szavaink dallama, beszédünk zenéje is fontos kelléke a mesének.