Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Ha már büntetsz, akkor csináld jól! PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Csányi Nikolett   

altMár annak eldöntése sem mindig egyszerű, hogy mikor büntessünk, illetve, hogy mikor jutalmazzunk… Induljunk ki mindenesetre egy egyszerű tételből, a megfelelő viselkedést jutalmazzuk, a nem megfelelőt pedig büntetjük. Na, de melyik mi?

Tehát ezt tekinthetjük első szabálynak is: fogalmazzuk meg világosan családunkban, hogy mi a helyes és mi a helytelen, milyen viselkedésnek örülünk és mi az ami szomorúvá tesz minket. Azt már csak nagyon halkan jegyezném meg, hogy nagyon fontos lenne, hogy házastársunkkal megegyező véleményen legyünk, mert semmi sem okoz nagyobb zavart annál, mint hogy valamit egyikünk megenged a másikunk meg tilt. Az ilyen ellentmondásokat a gyerekek gyorsan megjegyzik és kommunikálják is felénk, hogy „Apa ezt meg szokta engedni”, „Anyu nem bánja ha játszom azzal”, „Papa csak nevet ezen” stb. stb. Fogalmazhatnék úgy is, hogy az első szabály előtti szabály az, hogy gyermekünk apjával/anyjával jussunk közös nevezőre, hogy mi az amit szabad, illetve nem szabad.

Ha arra kényszerülsz, hogy megbüntesd, illetve leszidd gyermekedet, akkor a következőket mindig tartsd szem előtt:

  • A büntetésnek mindig időben szorosan egybe kell esnie a vétek elkövetésével! A késeltetett büntetés, főleg kicsi korban, eredménytelen, mert a gyerekek még nem értik az ilyen összefüggéseket. A büntetést ebben az esetben inzultusnak éli meg, ami károsan befolyásolhatja kettőtök kapcsolatát.

  • A büntetés csak akkor lehet eredményes, ha a gyermeked is felismeri annak kapcsolatát a vétekkel, sőt ő maga is jogosnak ismeri el. Tehát, minden egyes alkalommal el kell magyaráznod, hogy gyermeked miért kapja a büntetést, és azt is, hogy mi lett volna a megfelelő viselkedés. Csak így tudod elérni, hogy gyermeked megtanulja, hogy mi a különbség a helyes és a helytelen között. és hogy a jövőben helyest válassza.

  • Gyakori hiba, hogy a felnőttek nem magyarázzák el haragjuk okát, vagy hangulatuktól függ a büntetés. Az a gyerek, aki nem kap pontos, következetes magyarázatot arra, hogy milyen hibát követett el, mi lett volna a helyes viselkedés, sőt ugyanazért a viselkedésért egyszer rászólnak másszor pedig nem, az nem is fogja megtanulni elkülöníteni egymástól a jót és a rosszat.

  • Soha ne gyermekünket minősítsük, mindig csak a tettet amit elkövetett. Tehát ne azt mondjuk, hogy „Olyan buta vagy, hogy ezt csináltad”, hanem inkább azt, hogy „Most egy buta dolgot csináltál”.

  • Ne felejtsük el: a büntetésnek feloldó hatása van. Az a dolog amiért egyszer leszidtuk csemeténket az már nem létezik többé, hiszen megkapta érte a büntetését. Ne hányjuk folyamatosan gyermekünk szemére azt, amiért már egyszer megbűnhődött.

  • Létezik a büntetésnek egy ún. énmegvonásos formája. Ilyenkor a szülő lényegében szeretetének megvonásával büntet. Ne felejtsük el, a gyerekeket nem csak a közvetlen büntetés és leszidás keseríti el igazán, hanem a mögötte húzódó, ki nem mondott tartalom, miszerint most valami zavar támadt a kettőtök kapcsolatában. A gyerkőcöknek azonban mindig tisztában kell azzal lenniük, hogy szüleik szeretetét nem veszíthetik el. Tudniuk kell, hogy a büntetés/szidás csak egy adott dolog miatt történt, a kapcsolatotok továbbra is erős és sértetlen. Ha ezt nem hozzuk világosan egy gyermek tudomására, illetve viselkedésünkből másra következtet, akkor bizonytalansága szorongóvá vagy éppen agresszívvá fogja tenni.
    Tehát ha csak lehet kerüljük az ilyesféle megfogalmazásokat: „A mami nem is szeret, ha nem raksz rendet magad után”. Fogalmazzunk helyette esetleg így:„Nagyon szomorú vagyok, ha nem pakolsz el magad után, sokkal jobban örülnék, ha nem felejtenéd el legközelebb.”