Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Nehézségek a lefekvés körül PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Csányi Nikolett   

altCsak még egy mesét…

Csak ezt még megnézem…

El akarok köszönni apától…

El akarok köszönni a cicától, a kutyától, a hóembertől…

Szomjas vagyok, pisilnem kell, beteg vagyok, fáj a torkom…

De NEM VAGYOK ÁLMOS!

Ismerős? Hát igen, gyermekünk, ha nem akar lefeküdni, roppant kreatív tud lenni.

 Önmagában az a tény, hogy nem akar lefeküdni, az nem jelenti azt, hogy nem álmos. Ebben az életkorban a gyerekek számára az alvás szorongást ébresztő helyzet: Egyedül kell maradnia egy sötét szobában. Lássuk be egy olyan életkorban, amikor meg kell küzdenie a szeparációs (egyedül maradástól, elhagyástól való) félelmekkel, ráadásul egy sötét szobában ez nem könnyű feladat.

Az alvási rítusok sokat segíthetnek ennek a félelemnek az oldásában. Az, hogy mesét mondunk, melléjük fekszünk, beszélgetünk, ez nem csak, hogy oldhatja a helyzetet, hanem kellemessé, kívánatossá is teheti.

Sok gyereknek van alvósjátéka, egy puha állatfigura, amihez hozzábújhat, amit magához ölelhet, mintegy helyettesítve a szobából távozó anyukáját. Ez a játék a szülőt jelképezi számára, melyet ha a kezében tart kevésbé érzi magát elhagyatva az alvás magányában.

Ha éjszaka felsír gyermekünk, akkor mi menjünk át a szobájába, és ott nyugtassuk meg. Ha ugyanis rendszeresen átvisszük magukhoz, akkor nagyon nehéz lesz a külön alvást megvalósítani. Ezen a téren, ugyanis kiemelten fontos a következetes viselkedés a szülő részéről! Tehát nyugtassuk meg, mondjuk el neki, hogy itt vagyunk a szomszéd szobában. Kapcsoljuk fel neki az éjjeli lámpát ha szükséges.

Elalvás után az is előfordulhat, hogy gyermekünk felébredve fogja a párnáját és leküzdve a sötét folyosó rémeit, betoppan a hálószobánkba. Ez a viselkedés 3 és 7 éves kor között teljesen normális, nem igényel külső segítséget. A felébredésnek és az átvonulásnak sincsen különösebb oka, csak a vágy, hogy szülei közelében legyen.

Az, hogy hogyan viselkedjünk ilyenkor, az ugye nem egyszerű kérdés. Mert következetesen akarunk nevelni, és a külön szoba, meg magánélet. Mindenekelőtt párunkkal jussunk közös nevezőre ez ügyben. Mert az a legrosszabb, ha egyikünk tiltja, a másikunk meg engedné az „éjszakai látogatót”. Ha megegyezünk abban, hogy néha velünk alhat, akkor a probléma meg is van oldva. Ha valamelyikünket zavarja a gyerkőc jelenléte, akkor vigyük vissza az ágyába. Lefekvés előtt, mindenesetben tisztázzuk gyermekünkkel a szabályokat erre vonatkozóan. „Ha éjszaka felébredsz, és szeretnél átjönni, akkor gyere nyugodtan…” és a folytatás innentől megegyezés kérdése:

…és alhatsz velünk.

… és majd apa visszakísér a szobádba, ha megnyugodtál.

Létezik olyan megoldás is, ennek a problémának a kezelésére, hogy egy kis matracot helyezünk a hálószobába, az ágyunk mellé. Ide lefekhet gyermekünk, foghatjuk egymás kezét, és békésen alhatunk tovább.

Kapcsolódó cikkek:

Altató

Az altatásról 1.

Az altatásról 2.

Hányszor és mennyit alszanak a kicsik?

Rémálmok

Éjjeli felriadás - Pavor nocturnus