Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Hányadik a sorban? PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Csányi Nikolett   

altMinden pszichológiával foglakozó szerző egyetért abban, hogy nem mindegy, milyen helyet foglalunk el a testvérsorban. Helyünk a családban rányomja bélyegét későbbi viselkedésünkre, alakítja személyiségünket.

Annak, hogy a gyermek hányadik a testvérsorban, mekkora a korkülönbség, a testvérek egyneműek, vagy különneműek, a gyermekek személyiségfejlődése szempontjából jelentősége van.

Freud tanítványa, Alfred Adler is foglakozott a család szerepével, valamint a testvérek helyzetével. Lássuk, hogyan gondolkozott Adler az elsőszülöttekről!

Egy ideig az elsőszülött részesül szülei szeretetében és törődésében. Megszokja, hogy minden figyelem ráirányul, sok kényeztetésben van része. Megszokja, hogy ő a család középpontja. Gyakran megtörténik, hogy aztán minden előkészítés nélkül elveszti ezt a pozícióját, mert megszületik a testvére. ( A többi, később született gyermek esetében nem olyan drasztikus változás a testvér születése, hiszen ők már eleve megtapasztalják a másik gyerekkel való közösséget.) Az elsőszülött gyermek estében ez a változás döntő jelentőségű lehet, hiszen, ha az új testvér születésekor valóban elhanyagolják, akkor nem lehet arra számítani, hogy könnyen elfogadja majd. Ha azonban eddig úgy nevelték, hogy tudja biztosan számíthat a szülők figyelmére, akkor könnyebben viselik ezt a helyzetet.

Adler szerint, ha a szülők jól kezelik ezt a szituációt, akkor az elsőszülött gyerekek jellemében a mások segítése, a gondoskodás lehet domináns elem. Valamint kifejlődhet bennük a megküzdés, az akadályok leküzdésének, a problémahelyzetek megoldásának képessége.

altA másodszülöttek a nagyobb testvérrel mindig versenyre kelnek. Küzdenek a figyelemért, a szeretetért, az elsőségért. A hatalomra törekvésért zajló állandó versenyfutás feszültsége érvényesül a viselkedésükben. Amint versenyhelyzetbe kerülnek nyughatatlan harcba kezdenek. Általában a második gyerekek hajlíthatatlanok mindaddig, amíg túl nem szárnyalják az elsőszülötteket. Sikertelenség esetén visszavonulnak. Gyakori, hogy háttérben érzik magukat, túl magasra teszik a mércét, s hajlamosak lekicsinyíteni, semminek érezni elért sikereiket. A születési sorrendjükből adódik, hogy gyakran szembesülnek azzal, hogy nem lehetnek, olyan nagyok, olyan okosak, mint idősebb testvérük. Ezért gyakran más utakat keresnek az érvényesüléshez.

A testvérsor legfiatalabb tagjánál is megvan a versenyfutás érzése, de ők türelmesebben viselik, mint a második gyerekek. Az ő életükben már adott, hogy vannak nagyok, akik egymással csatáznak, sőt néha beveszik őt is szövetségesnek, segítőnek. A legkisebbek mindig megmaradnak kicsinek. Őket mindig dédelgetik, féltik, óvják. Az ő feladatuk, hogy szerencsét próbáljanak. Szívós kitartó munkával, szerencsével vagy furfanggal, de lehet, hogy ők viszik majd a legtöbbre. Az ő útjukat már kitaposták a nagyok, nekik már sok dolog könnyebben, kevesebb akadállyal sikerül. Kevesebb a korlátozás a külvilág részéről és ők szabadabban próbálgathatják a szárnyaikat. Az is előfordulhat, hogy megmaradnak ebben a legkisebb szerepben, mindig a pátyolgatásra vágynak, vagy kicsinek, esetlennek, bátortalannak érzik magukat.

Az sem mindegy testvérek között, hogy milyen neműek. Sok lány mellett egy fiú helyzete nem könnyű, hiszen egyértelműen női befolyás uralkodik.  Egyetlen lányként fiú testvérek között sem egyszerű, bár valószínűleg védettebb, kiváltságosabb helyzetbe kerül, és valószínűleg talpraesettebb is lesz.Ikerpozícióban, vagy nagyon kicsi korkülönbség esetén sem könnyű a helyzet.  Náluk különös jelentőségű, hogy mindenből egyformán részesüljenek, érzékenyen figyelik az igazságosságot.

A hét évnél nagyobb korkülönbség esetén már a testvérsorrend hatása már olyan, mintha két egykét nevelnénk.

Azt hiszem jól látható, hogy két vagy több gyereket lehetetlen egyformán nevelni, hiszen a nevelés mellett a testvérsorban elfoglalt helyük is hatással van személyiségük alakulására.