Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

A kisgyermekkor PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Csányi Nikolett   

alt A szakirodalom kisgyermekkornak nevezi az egy és három éves kor közötti időszakot. Kedvességükkel és bájukkal nagyon sok örömet szereznek nekünk. De van, hogy sok bosszúságot is akaratosságukkal, dacosságukkal, hangulatváltásaikkal.

Ha ismerjük az életkori sajátosságokat, akkor nem várunk el tőlük olyan dolgokat, amikre még nem képesek, és mi is türelmesebben tudjuk kezelni a velük kapcsolatos problémákat.

Ha jobban ismerjük a gyermekeket, jobban megértjük a cselekedeteik mozgatórugóikat, ha többet tudunk a fejlődésükről, akkor talán eredményesebbek lehetünk.

 Nem is gondolnánk, mennyi mindent tanul meg gyermekünk egy és három éves kora között! Gondoljunk csak bele, ekkor kezd eligazodni a számára teljesen ismeretlen világban, nagyon sok új ismeret, készség, képesség kerül a birtokába.

altEgy éves kora körül először inkább mászva, aztán meg önállón járva felfedezi az egész lakást. Megtanulja minek hol a helye, mik a veszélyes dolgok, hol tartjuk a csokit, hol vannak a játékai. A lakás után következik a tágabb környezete, a lépcsőház, a kert, a játszótér. Először a karunkból vagy babakocsiból szemléli a nagyvilágot, aztán neki indul a saját lábán is. Mennyire más ilyenkor a világ! A saját tempójában tud rácsodálkozni környezetére. Minden érdekes! Egy kavics a járdán, az autók, az állatok. Ezért lenne fontos, hogy séta közben hagyjunk neki időt, hogy felfedezhesse a környezetét. Gondoljunk bele, melyiknek van nagyobb haszna: ha rohanva eljutunk a játszótérig, ahol beletesszük a hintába, vagy ha ráérősen sétálunk, és minden megnézhet, felfedezhet útközben. Gyermekünk ebben a korban leginkább egy kis szivacsra hasonlít, aki lelkesen szívja magába az ismereteket.

Gyorsan megtanulják, megismerik az ismerős helyeket. Tudják, hol van a kisbolt, ahová vásárolni járunk, ismerik az utat a postáig, stb. Már nem csak a saját lakásunkat ismerik, hanem a közeli rokonokét, barátokét. A nagyinál is megtanulja a dolgok helyét. Tudja, ott hol van a játékok helye, vagy hogy a nagyi hol tartja az ő tányérját, bögréjét.

altEgyre határozottabb elképzelései vannak a világról. Egyre több dolgot akar egyedül csinálni. Meglepő kitartással foglalatoskodik az őt érdeklő dolgokkal. Ha kijelenti, hogy egyedül veszi fel a szandálját, akkor hosszan és kitartóan próbálkozik is vele. Fontos, hogy ilyenkor hagyjunk neki teret, lehetőséget! Ne vegyük el a kedvét azzal, hogy mi gyorsan megcsináljuk helyette a dolgokat!

Ebben az életkorban tanulnak meg beszélni is. Szókincsük ugrásszerű gyorsasággal gyarapszik. Először mutogatással, gesztusokkal fejezik ki magukat. Később egyre több az értelmes szavuk, aztán szinte észrevétlenül szinte egyik napról a másikra dől belőlük a szó. Néha az ember lánya visszakívánja azokat a napokat, amikor még nem tudtak beszélni… A nagyfokú kíváncsiságuk a beszédben is megnyilvánul. Talán nem véletlenül nevezik ezt a korszakot „mi ez”-kornak is.

Már jól kiigazodnak a naprendjükben is. Tudják, hogy mikor szoktunk ebédelni, mikor szoktunk fürödni, mikor jön haza apa, stb. Nagyon szeretnek segíteni, és roppant büszkék és boldogak, ha bevonjuk őket felnőtt dolgokba.

altEgyre határozottabb lesz az ízlésük is. Már van kedvenc mesekönyvük, kedvenc ruhájuk és ezekhez különösen ragaszkodnak is.

Sok szabályt is ismernek már ebben az életkorban, bár nem mindig tartják be őket. Például tudják, hogy verekedni nem szabad, néha mégis odacsapnak társuknak, vagy elveszik tőlük a játékot. Tudják, hogy nem szabad szemetet felvenni a földről, van azonban, hogy mégsem tudnak ellenállni egy-egy izgalmasabb dolognak.

Azt hiszem, ebből a rövid összefoglalóból is jól látható, hogy nem könnyű kisgyereknek lenni. Legyünk türelmesebbek és segítsünk gyermekünknek felnőni.