Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Gondolatok a gyermekkori maszturbációról PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Csányi Nikolett   

alt

   A gyermekek már nagyon korán felfedezik a saját nemi szerveiket, mivel természetes kíváncsiság él bennük a testükkel kapcsolatban.

 Rájönnek arra is, hogy ezeknek a testrészeknek a simogatásával kellemes élményhez juthatnak.

 Így szembesülhetnek már az akár 3-4 éves kisgyermekek szülei is azzal, hogy a gyermek pl. elalvás előtt, a takarót a lába közé szorítja, és ütemesen ringatózik.

 A gyermekkori önkielégítés normális jelenség, annak tiltása nagy hiba. Ha emiatt megszégyenítjük, büntetjük gyermekünket, akkor az egészséges szexuális fejlődését veszélyeztetjük!


A gyermekkori maszturbálás teljesen természetes jelenség, a nemi szervek ingerlése már egészen kicsi kortól örömforrás tud lenni. Szinte minden gyermek felfedezi ezt az örömforrást, és időközönként igényt is tart rá. Ki ritkábban, ki gyakrabban, ki nyíltan, ki titkolózva. Az önkielégítést a kamaszkorral kapcsolatos jelenségek közé szokás sorolni, pedig a szexuális késztetés már újszülött korban, mi több, méhen belüli felvételek tanúsága szerint már az anya pocakjában is jelentkezik.

A gyermekkori maszturbációra vonatkozó szülői és nagyszülői aggodalmak tehát rendszerint feleslegesek, egy olyan előítélet okozza ezeket, ami szerint a gyerekeknek nincs szexualitása, illetve ha mégis, akkor az kóros, egészségtelen.

Amikor a felismerés, hogy a baba öningerlést, önkielégítést végez, nagyon erősen megrázza a szülőket, érdemes elgondolkodni a saját neveltetésükön, a saját hozzáállásukon ehhez a kérdéshez.

A gyermekkori maszturbáció nem kóros, hanem a fejlődéssel együtt járó természetes jelenség, a fő szülői feladat ilyenkor, hogy ezt elfogadják! Ha megszégyenítjük, megalázzuk gyermekünket emiatt, az egész felnőttkori szexualitáshoz kapcsolódó viszonya sérülhet!

Addig, amíg nem ez lesz az egyetlen örömforrás a gyermek számára, addig nem érdemel különösebb figyelmet, az iskoláskorra általában "elmúlik", vagyis a szülők által már nem lesz észrevehető.

Az öningerlés, önkielégítés örömszerző, ellazító, megnyugtató tevékenység, megfigyelhető, hogy a gyerek számára nehezebb élethelyzetekben (pl.: testvér születése, óvodakezdés, válás) gyakoribbá válik.

Erre figyeljünk nagyon, ez erős jelzés, hogy a kicsinek több figyelemre és a helyzet elfogadásához, feldolgozásához több segítségre van szüksége a szülőtől. A túl gyakori öningerlés annak is jele lehet, hogy a gyerek unatkozik, hogy kevés a számára örömteli, érdekes tevékenység, esetleg a rá fordított figyelem. Ilyenkor a szülő dolga, hogy ezen változtasson és olyanná tegye a gyermek életét, amelyben az öningerlés nem pótszer, hanem egy boldog, kiegyensúlyozott élet egyik örömforrása.

Mire figyeljünk oda, ezzel kapcsolatban?

  • Gyermekünk pont annyit kérdez ezzel kapcsolatban, amennyi ismeretre szüksége van, ne magyarázzuk túl a dolgokat…
  • A társas együttélés szabályait magyarázzuk el neki. Mivel gyermekünk ezt nem tartja szégyenletes dolognak, előfordulhat, hogy mások előtt is csinálja. Magyarázzuk el neki, hogy vannak olyan játékok, amelyeket mások előtt, másokkal játszunk, és vannak olyanok, amelyeket egyedül. Ezt a játékot akkor játssza, amikor egyedül van, amikor más nem látja.
  • Magyarázzuk el gyermekünknek a nemi szervek tisztán tarásának szabályait.