Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Dicséret, jutalmazás, büntetés PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Csányi Nikolett   

altVannak ugyebár az elvárásaink (például , hogy ötéves gyermekünk vegye már fel önállóan a zokniját), és ezért az esetek többségében gyermeinket olyan feladatok elé állítjuk, ami erőfeszítést igényel a részükről. Ami ugye fontos, mert ha teljesíti azokat és mi megdicsérjük, akkor örömet szerzünk gyermekünknek, fokozzuk az önértékelését és még jobb teljesítményre sarkaljuk.

Persze aztán van az az eset is, amikor gyermekünk nem annyira óhajtja megtenni azt ami kérünk tőle...
Nos, ilyenkor jön a jó öreg trükk, amikor is a megfelelő viselkedésformát jutalmazással erősítjük meg... A jutalom a sikerélményét erősíti és arra ösztönzi, hogy máskor is a kívánt módon viselkedjék.

A jutalom sokféle lehet! Jutalom lehet egy bátorító mosoly, egy puszi, a szóbeli dícséret vagy esetleg valami konkrét tárgyi jutalom. Ha a jutalom valamiért nem vezet eredményre akkor jön a büntetés, amivel gátolhatjuk a helytelen viselkedésforma ismétlődését.

Mind a jutalmazás, mind a büntetés a nevelés eszközei, de csak akkor vezetnek eredményre, ha kellő megfontoltsággal és nem túl gyakran alkalmazzuk őket.

 Mit érdemes tudni a jutalmazásról és a büntetésről?

Általában akkor alkalmazzuk, ha gyermekünk valami erőfeszítést tesz. Nem érdemes azokat a dolgokat jutalmazni, aminek a megvalósítása nem okoz nehézséget a gyermekünknek

Bizonyos erkölcsi, társadalmi szabályok betartásáért sem jutalmazunk. Például azért nem jár dicséret, hogy nem verekszik. Bizonyos erkölcsi tulajdonságoknak sokkal mélyebről kell fakadniuk, mint a jutalom reménye, vagy a büntetéstől való félelem.

A jutalmazásnál és a büntetésnél mindig vegyük figyelembe a gyermek életkorát és egyéni tulajdonságait.

Egy bátortalan, bizonytalan gyermek esetében többször is indokolt lehet a jutalmazás, mint egy élénkebb, talpraesetebb gyerek esetében.

A legcélravezetőbb jutalmazás a dicséret! Dicsérő, elismerő szavaink ösztönzik gyermekünket a jobb teljesítményre.

A másik nagyon fontos jutalom gyermekünk számára, ha azt látja, hogy örülünk annak, amit véghez vitt, fontos számunkra a teljesítménye. Egy kisgyermek példáil, sosem azért kezd el bilibe pisilni, mert az neki belső igénye, hanem azért mert látja, hogy a mami majd kiugrik a bőréből örömében.

Fontos, ha dicsérünk, akkor mindig a magatartásformát dicsérjük és ne a személyt. Például, mondjuk azt, hogy "szépen rendet raktál a szobádban!" ahelyett, hogy "nagyon rendes gyerek vagy!". Mert, ugyebár mi van akkor, ha nem rak rendet? Akkor már nem is rendes?

A tárgyi jutalom általában nem célravezető, kiegészítheti a dicséretet, de nem pótolhatja azt. Nem jó úton jár az, aki tárgyakkal akarja nevelni gyermekét érzelmek helyett.

Az ajándék és a tárgyi jutalom két különböző dolog! Ajándékot szeretből adunk (karácsony, születésnap, stb.). Ha esetlegesen ajándékozáskor gyermekünk viselkedése nem megfeleő akkor se fosszuk meg az ajándéktól, hanem inkább mondjuk el neki, hogy mi az ami nem jó a viselkedésében, az adott szituációban.

A büntetés, főleg ha túl gyakran alkalmazzuk, akkor kevésbé hatékony szköze a nevelésnek. Büntetéssel nem tudjuk elérni, hogy kialakuljon a gyermek önellenőrzése és fokozhatjuk az ellenállását is.

Derűs, barátságos, szeretteljes légkörben a legenyhébb büntetésforma is erőteljesen hat.

A büntetésnek sohasem a személyre, hanem a tettre kell irányulnia. Soha ne mondjuk azt, hogy "rossz vagy", henem inkább azt, hogy "most rosszat csináltál".

A büntetés és a helytelen cselejedet között nem telhet el sok idő, mert a kicsik egyszerűen elfelejtik azt a cselekedetet, amiért a büntetést kapják, és így már tényleg nincs sok értelme...

A büntetés nem terjedhet hosszú időre, és ugyanazért ne büntessük meg többször. Felesleges, azután, hogy már megbüntettük valamiért, azt újra felhánytorgatni neki, vagy tovább neheztelni miatta.

Ha gyermekünk valami rosszat tesz, minden esetben mondjuk el, hogy ez megdöbbent, elkeserít minket és, hogy nagyon szomorúak vagyunk.

Természetesen, ne felejtsük el, hogy gyermekünk számára a mi viselkedésünk példaértékű! Ha azt látja, hogy mi eldobjuk a szemetet, akkor nem túl hiteles és igazságos, ha őt megszidjuk érte és azt kommunikáljuk, hogy mennyire szomorúak vagyunk emiatt...

Vannak bizonyos büntetési formák amelyeket soha nem ajánlott alkalmazni:

altAz érzelmi zsarolás pl.: nem szertlek, ha szétdobálod a játékodat - Az ilyen kijelentések gyermekünk biztonságérzetét nagymértékben aláássák.

Az ijesztgetés, a fenyegetés - A kicsik hajlamosak a szorongásra, ezért nekünk arra kell törekednünk, hogy ezt a szorongásukat csökkentsük, ne pedig fokozzuk. A fenyegetés, ijesztgetés olyan mértékű feszültségfokozódással járhat, hogy gyermekünk pánikba esik.

Testi fenyítés - Soha nem szabad visszaélnünk testi, ill. erőfölényünkkel! A veréssel csak látszólagos eredményt lehet elérni, de a megfelelő szabályokat így nem fogja elfogadni gyermekünk.

Megalázás - Ez gyermekünk jogait sérté, önérzete sérül tőle, biztonságérzete csökken.

Kapcsolódó cikkek:


Gondoskodási stílusok

Szeress okosan!