Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

A vágy tárgya és az önkontroll PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Csányi Nikolett   

altMikortól várhatjuk el a kicsiktől, hogy betartsák az általunk hozott szabályokat? Mik is ennek a lélektani feltételei, és hány éves kortól képesek erre a gyerekek egyáltalán?

A csábításnak való ellenállás kérdését a különböző lélektani iskolák más-más szempontok szerint magyarázzák, de abban egyetértenek, hogy ellenőrzés hiányában csak az tud ellenállni a kísértésnek, aki azonosult a normával, és önmagának tiltja meg a cselekedetet.

Ismerős jelentet lehet a kisgyermekes szülő számára, hogy valamit megtilt gyermekének, aki abban az esetben, ha ő benn tartózkodik a szobában nem is teszi meg a tilos dolgot, de mihelyt senki nem látja, nyugodtan teszi azt. Ez nem rosszaság kérdése kicsi gyerekeknél, egyszerűen a szabály még nem épült be a személyiségükbe.

altA fejlődéslélektani kutatások feltárták a normákhoz való igazodás, a csábításnak való ellenállás, azaz önkontroll kialakulásának fázisait. Négyféle gátlást kell elsajátítania a gyereknek!

Képesnek kell válnia arra, hogy:

leállítson már megkezdett mozgásokat,

kontrollálnia kell az érzelmeinek erősségét,

képessé kell válnia arra, hogy legátolja az elhamarkodott következtetéseket, megfontolják válaszaikat,

és végül meg kell tanulniuk, hogy lemondjanak a rövid távú jutalmakról a hosszú távúak érdekében, vagyis gátolják választásaikat.

A normákhoz való igazodásnak 3 fázisát különíthetjük el.

A külvilággal ismerkedő gyermek szükségképpen hedonista, vágyait nem korlátozza, semmiféle belső tilalom. A korlátozást a szülők, nevelők tilalmai képviselik. A gyerekek viselkedését kezdetben a büntetés elkerülése, és a jutalom elnyerése motiválja. A csábításnak való ellenállásban a büntetéstől való félelemnek van kitűntetett szerepe, és a szabályok csak a szülő jelenlétében érvényesek (1,5-2 év). A korai szocializációnak komoly súlya van a későbbi önkontroll kialakulásában, mert elsősorban ekkor van lehetőség a később tárgyalandó vétket megelőző büntetések alkalmazásának, a feszültségtűrő, és késletetés képességének a fejlesztésére.

2 éves kortól megkezdődik a szabályok bensővé tétele, elfogadása. A gyermek felismeri a szabályok mások jelenlététől független érvényességét, tudja hogy a szabály a szülő hiányában is érvényes. A beszélt nyelv elsajátításával válik lehetővé a külső kontrollról a belsőre, az önkontrollra való áttérés.

3 éves kortól a gyerek már magyarázatokat is ad magának, lebeszéli magát, hogy ne kövesse el a szabálysértést, racionalizálja a viselkedését. (Nem is olyan szép ez a játék, nekem sokkal szebb van otthon, stb.) Ilyenkor már előfordul, hogy a szülő hiányában is képes ellenállni a kísértésnek. A csábításnak való ellenállás képessége ennek ellenére még gyenge, az óvodás elsősorban még társaival akarja betartatni a szabályokat. Nem árt, ha a gyerek megtanulja a késleltetés képességét. Az enyhe fokú frusztráció, amit akkor él át a gyerek, amikor a vágykielégítés nem azonnali, a feszültségtűrő képességet fejleszti.

A fejlődés harmadik fázisában a gyerek eljut odáig, hogy a szabályokat mintegy belső parancsnak engedelmeskedve több-kevesebb sikerrel minden körülmények között betartani igyekszik. A pszichoanalízis szerint 6 éves korra, a szuperego kialakulásával, válik képessé a gyerek a csábításnak való ellenállásra. Kopp Mária szerint ugyancsak 6 éves korra alakul ki az önkontrollnak az a rugalmassága, ami lehetővé teszi a változó helyzetekhez való alkalmazkodást. A modern kutatások a csábításnak való ellenállás, csak 8-9 éves korra alakul ki stabilan.

Tanulságképpen csak annyit mondhatunk, hogy a kisgyerekes szülők előtt még van néhány év, amíg nyugodt lélekkel magára hagyhatja gyermekét és a vágy tárgyát…

Szemléltetésképpen egy mókás videó a meg nem szilárdult önkontroll időszakáról:
http://www.youtube.com/watch?v=Yo4WF3cSd9Q&feature=related