Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Fiúk és lányok - szexualitás óvodáskorban PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Csányi Nikolett   

altA lányoknak miért nincs kukijuk? Én tényleg a hasadban voltam? És hogy kerültem oda? És hogy jöttem ki?
Gondolom ezek a kérdések ismerősek lehetnek az óvodáskorú gyerekek szüleinek. Az ember lánya ilyenkor nagyon izgul, nagyon aggódik, nehogy rossz választ adjon. Nehogy túl sokat mondjon, nehogy túl keveset, nehogy túl bonyolultan, stb.

Az egészséges személyiségfejlődéshez elengedhetetlen a gyermek és a szülő közti kommunikáció és érzelmi kapcsolat kialakítása. A szexuális felvilágosítást nem lehet elég korán kezdeni és lényeges eleme a folyamatosság. Egy „túlszexualizált" világban élünk: mindenhonnan árad felénk ez a téma a maga naturalitásában, amely nyilvánvalóan megterheli a gyermeket A szülőknek pedig nagyon észnél kellene lenniük, és sokszor helyére kellene tenni a gyermekek fejében ezeket a dolgokat. Ehhez pedig az kell, hogy jó kapcsolat legyen a gyermek és a szülő között.

 Már két-három éves kor körül tudják a gyerekek, hogy ők kisfiúk vagy kislányok. Persze ebben az életkorban még a ruházkodásból és a hajviseletből „következtetnek” leginkább. Azzal sincsenek még tisztában, hogy ez az állapot örökre szól. Ha mondjuk egy bácsi blúzt és szoknyát vesz fel, akkor már nem biztos, hogy bácsi. Ilyenkor még a fiú/lány dolog csak egy üres címke a gyerekek számára. A legfontosabb minta számunkra, ebben a kérdésben is, az amit a szülőktől látnak. A kislányos a nőies viselkedést az anyjuktól, a kisfiúk a férfias viselkedést pedig az apjuktól tanulják meg. Többek között, ezért is nehéz az egyedülálló szülők helyzete, mert nincs megfelelő minta a gyermekük előtt.

altNemi azonosságát egy gyerek élete első hat évében tanulja meg, ekkora érti meg, hogy a két nem közül melyikhez tartozik. Azt, hogy a nemi hovatartozás végérvényes és megfordíthatatlan. Kezdi érteni, hogy tőle fiútól, vagy lánytól milyen viselkedést vár el a környezete.

A szexuális érdeklődés nem serdülőkorban kezdődik! A felnőttek nagy része úgy gondolja, hogy az óvodáskorban tapasztalható érdeklődés illetlen, természetellenes, szégyellnivaló dolog. Ez azonban egyáltalán nincs így! Ez az érdeklődés teljesen normális, életkornak megfelelő viselkedés! A viselkedés büntetése, megtiltása pedig sok veszéllyel járhat.( Minden szülőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a nemi szerv ingerlése óvodáskorban is örömforrás, és a gyermekkori onánia normális jelenség!)
Az „én” felfedezéséhez, a saját test megismeréséhez ez is hozzá tartozik. Teljesen normális ha, például, három-négy éves kisfiúk játszanak a nemi szervükkel, vizsgálgatják azt. Az, viszont már egyáltalán nem normális, amit ilyenkor a szülők reagálnak: a kezükre csapnak, fújoznak, leszidják gyermeküket…
Amikor elkezdik megismerni testük sajátosságait, akkor jön a következő lépcső, tudni akarják, hogy másoknak is ilyen-e. Kíváncsiak lesznek mások testére, azonosságot keresnek. Nemsokára rájönnek melyek azok a legfontosabb jellemzők, amelyek a saját nemükhöz kapcsolják őket.
Itt kezdenek el kérdezősködni is. Hogy pisilnek a lányok? Miért pisilnek állva a fiúk? stb.
Ne kövessük el azt a hibát, hogy nem vesszük komolyan gyermekünk kérdéseit, nem válaszolunk neki. (Ha komoly zavart érzünk a kérdések elhangzásakor, akkor érdemes azon elgondolkozni, hogy mi lehet a saját zavarunk oka…)

Hogyan beszéljünk, tehát, róla?

  • Merjünk zavartság nélkül beszélni róla! Nem szerencsés, ha gyermekünk azt érzi, hogy e mögött a téma mögött valami titok lappang.
  • Csak akkor hozzuk szóba a témát, ha gyermekünk kérdezi, és csak arra válaszoljunk, amit ő kérdez!
  • A gyermeknek olyan választ kell adnunk, amit megért, az ő szintjének megfelelő, ugyanakkor teljes mértékben helytálló.
  • Ne féljünk megválaszolni az igazat! Például mikor megkérdezik, hogy hol jön ki a kisbaba, akkor adjunk erre korrekt, valós választ. Ha ködösítünk, eltereljük a szót, akkor csak felesleges félelmet ültetünk el a gyermekünkben a témával kapcsolatban.
  • Amikor biológiai folyamatokról beszélünk (pl.: hogyan kerül a kisbaba a mamák pocakjába?), akkor lényeges a téma érzelmi oldalának a hangsúlyozása is. (Pl.:Amikor egy mama és egy papa nagyon-nagyon szereti egymást, stb. stb.)

altItt ajánlanánk egy remek képeskönyvet a témában: Marie-Claude Monchaux: A sehány éves kislány. Marie-Claude Monchaux legkisebbeknek írt felvilágosító könyvén már nemzedékek ismerték meg születésük történetét, és a történet megírása óta nem veszített aktualitásából.

A végső tanulság csakis az, hogy őszintén és természetesen kell kezelnünk ezt a témát, ha azt szeretnénk, hogy gyermekünk számára is az legyen.

 

Felhasznált irodalom: Ranschburg Jenő – Rögök az úton