Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Te hogyan nevelsz? PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Csányi Nikolett   

A pszichológia sokféle nevelési módszert emleget, de talán a legismertebb Ranschburg Jenő felosztása, amely négyféle ún. nevelés stílust (egyben szülői személyiséget) különböztet meg:

Meleg-engedékeny (laza, szabados, „laissez-faire”)

altAz ilyen szülői magatartás alapja a bizalom és a szeretet. Az ilyen szülő gyermekét meghallgatja, figyel rá és szereti (a szeretet dimenziójában kitűnően teljesít), ám ha fegyelmezésről van szó, már visszariad és kitér a felelősség alól: nem fegyelmez (nem vállalja a nehezebb utat). Gyermekét tehát nem korlátozza, hagyja, hogy úgy tegyen, ahogy neki tetszik.

A szabályok betartatásában nem következetes, általában „megsajnálja” csemetéjét, ha az panaszkodik és „utánaenged”. Ha nagyon szükséges a beavatkozás, kérleli gyermekét viselkedésének megváltoztatására, de semmi esetre sem utasítja vagy fegyelmezi (nem vállalja személyiségének durvább módú alakítását). Ő az, aki egyértelműen azt a nézetet képviseli, hogy a gyermek személyiségét „tiszteletben szükséges tartani”, „óvni kell”, hisz egy gyermek már a születésétől kezdve önálló és teljes egység, melybe beavatkozni fölösleges és nem is szabad. A meleg-engedékeny nevelés stílust kapottakról általánosan a következők mondhatóak el: igen alacsony teljesítmény, gyakori szenvedélybetegség, depresszióra való erős hajlam, szorongások megléte, biztonságérzet hiánya, határérzékelés hiánya, az életben való helytállás képtelensége. (Statisztikailag a legtöbben művészi pályát választottak a meleg-engedékeny nevelést kapottak közül.)
Az ilyen nevelési attitűddel rendelkező szülő valószínűleg még nem találta meg a saját eszközeit, önbizalmát, erejét, véleményét, határait, így nem képes önálló rendszert kitartani és nyújtani, biztonságérzetet közvetíteni. Általában tisztában van saját gyengeségével, sőt bűntudatot is érez, és épp azért, mert közben szereti gyermekét mintegy kompenzálásképpen lesz vele még engedékenyebb és még szeretetteljesebb – ördögi kört kialakítva.

Hideg-engedékeny („nemtörődöm”)

altEz az a szülő típus, amely gyakorlatilag semmit nem ad gyermekének: se szeretet, se biztos rendszert, amelyben később fogózhatna. Ez előfordulhat a személyiségben található valódi értékek hiánya miatt is, de a túl elfoglalt szülők – akik például a munkájuk miatt nem tudnak elég időt eltölteni gyermekeikkel – is ide tartoznak. Jellemzőjük, hogy nem is figyelnek gyermekükre, mélyen nem igazán érdekli őket a gyerekük személyisége és mindennapja, nem beszélgetnek velük, nem dicsérik őket, emocionálisan gyakorlatilag nem érintkeznek velük. Emellett, a látszólagos kapcsolatfelvétel időszaka alatt gyermekük viselkedését egyáltalán nem kontrollálják, hagyják, hogy az tegyenek, amit akarnak. Esetleg – anyagi jólét esetén – játékokat, később márkás ruhákat, netán legújabb technikai eszközöket vesznek, ezzel le is tudva szülői feladatkörüket.
Az ilyen nevelést (illetve „nem nevelést”) kapott személyek felnőttként nagy arányban válnak antiszociális személyiségekké, akiknek nincsen emocionális érzékelésük. Gyakori az agresszió megjelenése is. Bűnözők, börtönben tartozódók nagy része gyermekkorában ilyen körülmények között nőtt fel. Emellett érdemes megfigyelni a nagyon gazdag, de elfoglalt szülők csemetéit is, akik felnőttként általában semmilyen önképpel, értelmes céllal nem rendelkeznek, de jó adag önzőség és a társaságba való harmonikus beilleszkedés képtelensége jellemző rájuk.

Hideg-korlátozó (szigorú)

altA jól ismert „poroszos” nevelés tartozik ide, ahol komoly és igen kemény rendszer uralkodik. Gyengeségnek, érzelmeknek nincs helye. Az elvárások nagyon erősek és magas szintűek, szabálysértéskor megjelenik a büntetés. A gyermek részéről elvárt a feltétlen engedelmesség – mintha az engedelmesség fontosabb magánál a kapcsolatnál. Szabadságot, választási lehetőséget nem nyújt a neveltnek. Érzelmi szinten a szülő nem reagál gyermeke igényeire, nem tölt el vele időt, nem hallgatja meg, saját érzelmeit nem vagy csak korlátozottan fejezi ki felé. Érdekes, hogy sok szülő neveli ekképpen a gyermekét, annak ellenére, hogy mélyen szereti és kíváncsi gyermekére, de valamely oknál kifolyólag ezt nem óhajtja, ill. nem látja jónak kimutatni felé. Fontos tudni, hogy ekkor is ugyanazt a hatást éri el gyermeke személyiségében, tehát a látszatkeménység ugyanúgy hat, mint a valódi!
Az ekképp nevelkedettekre jellemző a legmagasabb (de nem tartós!) teljesítmény (például a sportban, ha az edző neveli a sportolóját ezen elvek szerint), az önbántalmazásra való erős hajlam, folyamatos szorongás, fogvatartottság érzése, menekülésre való képtelenség. Az ilyen személyiségek alapvető mozgatórugója a félelem. Jellemző még az önállóság hiánya, illetve a szülők árnyékából való kilépés képtelensége.

Meleg-korlátozó (szeretetteljes, stabil)

altEbben az esetben a rendszer és a szabályok, a szabadsággal és a szeretettel, egymást kiegészítve szerepelnek a meleg-korlátozó nevelési stílus. Jellemzője az erős kontroll a gyermek viselkedése felett, következetesség, szabályok betartása és betartatása. Nevelés, rászólás, akár a büntetés vállalása, a személyiség csiszolásának abszolút felvállalása (amely tulajdonképpen felelősségvállalás a saját tevékenysége iránt is). Ellentétben a meleg-engedékeny stílussal úgy gondolja, hogy a gyermek nem kis felnőtt, nem működik önmagától tökéletesen, hanem igenis szüksége van a korának megfelelő vezetésre, irányításra.
Gyermeke személyiségére csiszolatlan gyémántként tekint, amelyet komoly „edzésprogrammal” (csiszolódási felületeket biztosítva) készít fel az életre. Nyújt működő modelleket, de a szabadságot, a választási lehetőséget meghagyja, ezzel felszabadítja gyermekét, amikor eljön az idő. Gyermekével szeretetteljesen bánik, érdekli, figyel rá, meghallgatja, szereti, bízik benne, ha rossz fát tett a tűzre megbocsát neki.
Az ebben a stílusban nevelkedettekre jellemző, hogy felnőtt korukra egészséges önképpel, önbizalommal rendelkeznek, nem félnek az élettől, megállják a helyüket, sőt kreativitásukat kibontakoztatva értelmes, egészséges, életvidám személyiségekké válnak. Képesek önkontrollálásra, keresik az önmeghaladás lehetőségét, és mindig törekszenek a jó úton járni.

Mi lehet a tanulság ezek után? A szeretetteljesség korlátozás nélkül nem vezet „egészséghez” – a szeretet önmagában nem elegendő eszköz egy gyermek felnövésének a segítéséhez, ám úgy tűnik a túl sok szigor szeretet nélkül is maradandóan károsítja egy gyermek személyiségét.
Gyermekünknek szüksége van irányításra, modellekre, amelyeket követni tud - ettől érzi magát biztonságban, de ha nem csatolunk vissza hozzá érzelmi szinten, ha nem szeretjük őt minden szeretetünkkel, azt ugyanúgy megérzi és hordozza majd a terhét egész életén keresztül.

(Felhasznált irodalom: Ranschburg Jenő - Félelem, harag, agresszió)