Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Önkéntes némaság - a mutizmus PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Csányi Nikolett   

altMi is a mutizmus? Az alkalmazkodó viselkedés zavara. A mutizmus némaságot jelent. Mutizmus során a beszédszervek épek, de súlyos viselkedéses gátlás (neurotikus zavar) alakul ki, és a gyermek nem beszél.   Általában ezek a gyermekek jó képességűek, de különböző szituációkban, különböző személyekkel kapcsolatban nem szólalnak meg, a gátlást nem tudják leküzdeni, aminek komoly pszichés okai vannak. A mutista gyermek szüleinek klasszikus panasza a következő: ”Nemrég derült ki, hogy az 5 éves gyermekem elektív mutista. Folyékonyan beszél velünk, de más emberekkel, illetve gyerekekkel nem, járunk logopédiára meg szakértő bizottságnál is játunk, de mindig ugyan az a helyzet, rajtunk kívül nem áll szóba senkivel.”

A mutizmus a szocializáció jellegzetesen gyermek- vagy serdülőkorban kezdődő zavarainak csoportjába tartozik. Markáns, emocionálisan meghatározott szelektivitás a beszédben, a gyermek bizonyos helyzetekben jó beszédképességről tesz tanúbizonyságot, míg más helyzetekben nem beszél.

A zavar rendszerint társul olyan jelentős személyiségvonásokkal, mint szorongás, visszahúzódás, (túl)érzékenység és ellenkezés (BNO-10 szerint). Lányoknál gyakoribb, mint a fiúknál.Az ebben szenvedő gyermek visszautasítja a beszédet, kiválasztott személyekkel vagy helyzetben vagy időpontban kommunikál. A gyermek beszédprodukciója és beszédmegértése ép.

altLeggyakrabban óvodáskorban, de ritkán az iskolába kerülés idején lép fel. A korábban már jól beszélő gyermek bizonyos helyzetekben vagy feltételek mellett nem beszél. A fellépő tünetnek nincs bevezető szakasza, hirtelen jelentkezik, általában előzmény nélkül. A gyermek dönti el, hogy kit vesz a kommunikációs körbe. A legsúlyosabb esetekben csak a szűk családdal tartja fenn a beszédkapcsolatot, de idegenek jelenlétében még családtagokkal sem. Enyhébb esetekben a gyermek a családtagokon kívül másokkal is kommunikál, de csak bizonyos helyszíneken és bizonyos személyekkel.

Az elektív mutista gyermek következetesen "tartja" némaságát, ebből nem mozdítható ki, sem kéréssel, sem utasítással.

Az állapot kialakulása környezeti, pszichés eredetű, de az ártalmak csak azoknál a gyermekeknél váltanak ki tartós viselkedésváltozást, akiknél ezt alkati adottságok is elősegítik.

A korai diagnózisban és a terápia megkezdésében nagy szerepe van a gyermekorvosnak és a pedagógusnak. Nem lehet arra várni, hogy „majd kinövi a gyerek.” Néhány hónapos fennállástól akár évekig tarthat. Fontos a kórkép egyértelmű megállapítása és elhatárolása a leginkább hasonló megjelenési formát mutató autizmustól, expresszív beszédzavartól, valamint az értelmi fogyatékosságtól.   Miután a szelektív mutizmust valamilyen szorongás, gátlás tartja fenn, ezért lényeges a tüneteket létrehozó trauma, vagy funkciózavar feltárása. A szociális és tanulási funkciók gyengülése súlyos lehet, mely iskolai sikertelenséghez, csúfolódáshoz, kiközösítéshez vezethet.

Gyakoribb panaszok és tünetek:

alt- Romló iskolai teljesítmény

- Feszültség érzése

- Félénkség

- Érzelmi labilitás

- Érzékenység

- Fél a felnőttektől

- Fél más emberek előtt beszélni

- Fél más emberek előtt megjelenni és a figyelem   középpontjába kerülni

- Idegenektől való félelem

- Iskolától való félelem

- Ismeretlen helyzettől való félelem

- Riadtság

- Szégyenlősség

- Iskolában, óvodában, bizonyos személyek jelenlétében, bizonyos helyzetekben, idegenek előtt     nem hajlandó beszélni

- Tanulási nehézségek

- Félelem attól, hogy zavarba jöhet, megalázó helyzetbe kerülhet

- Szorongás

- Kerüli az emberekkel való kapcsolatot

-Társasági helyzetektől való félelem

Ranschburg Jenő szerint a mutista gyermek némaságának az oka a szorongás, azaz ezzel a viselkedésével védekezik a szorongás ellen. Ebből következik, hogy az elektív mutizmus terápiája is hosszadalmas feladat, abban kell elsősorban segítségére lennünk a gyermeknek, hogy kapcsolataiban bátrabb, „önérvényesítőbb” legyen. Nem elég tehát, egy konkrét okot keresni, ami magyarázatot adhat a szorongására.

Felhasznált irodalom:
Gyógypedagógiai alapismeretek, szerk.: Illyés Sándor
Dinamikus gyermekpszichiátria, szerk.: Vikár A., Vikár Gy., Székács E.
Ranschburg J.: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban

Kapcsolódó cikkek:

Beszédfejlődés

Megkésett és akadályozott beszédfejlődés

Logopédiai játékok

Bubo és társai, avagy a beszédfejlődésről