Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

A székletvisszatartás PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Csányi Nikolett   

altFreud óta tudjuk, hogy mennyire fontos a szobatisztaságra nevelés helyes megközelítése. A gyerekek hamar rájönnek arra, hogy a kaki és a pisi az ő személyes produktuma, amit a felnőttek nem tudnak uralni. Így, ezek jó eszközök lehetnek a számára a függetlenedési kísérleteiben. Ha erőszakkal próbálkozunk, inkább rontunk a dolgon, minthogy megoldanánk azt. Hiszen akkor gyermekünk előtt is két út áll majd: visszatarthatja vagy bárhol, ahol éppen kedve támad elvégezheti a dolgát.

A székletvisszatartás esetén el kell különítenünk egymástól a szándékos visszatartás és a szorulást. A két típus könnyen megkülönböztethető, a szorulásos gyerek erőlködik, és próbál kakilni, amelyik visszatartja a székletét, az pedig hirtelen megáll, amikor jön az inger, és erősen összeszorítja a záróizmait.

A széklet visszatartásának a legtöbb esetben lelki oka van, amelyhez aztán társulnak fizikai panaszok is. Minél tovább tartja vissza ugyanis a gyerek a kakit, annál keményebb lesz, mikor végül kijön, annál jobban fog neki tehát fájni, és legközelebb még jobban fog félni. Ezt az ördögi kört sajnos igen nehéz elkerülni. Nagyon sokat kell beszélgetni a gyerekkel arról, hogy azért fáj neki a kaki, mert sokáig benn tartja, és ha minden nap kakilna, - mint például anya, apa, - akkor nem fájna neki, hiszen anyának, apának sem fáj. Ha végül kakil, mutassuk meg neki és kérdezzük meg őt, hogy mit csináljunk vele. A legtöbb gyerek szereti és érdekesnek tartja a kakiját, van, amelyiknek tetszik, ha bedobjuk a vécébe, és ott úszkál a kaki, de van amelyik megrémül attól, hogy a kaki eltűnik.

altEbben az életkorban még előfordulhat, hogy a gyerekek a saját székletüket a saját testük részének élik meg, ezért annak eltűnése, lehúzása a WC-n félelemmel töltheti el őket. Az is állhat a háttérben, hogy a gyermek saját produktumának érzi a székletét és vonakodik odaadni.

Olyan is előfordul azonban, hogy a gyerek fél a kakitól és sírni kezd, ha meglátja, ilyenkor ne mutogassuk neki, de ne is dugdossuk, kezeljük a témát közömbösen. A gyereknek azt kell érezni, hogy a széklet az nem valami különleges dolog, hanem a világ legtermészetesebb dolga, mindenki kakil és kész, és ez nem valami hatalmas teljesítmény tőle.

A megoldás általában a türelem. Rá kell jönni, hogyan, milyen helyzetekben hajlandó végül a gyerek kakilni. Nagyon sokat kell mozogni, és ugrálni, akár közösen ugrálni a kanapén, a mozgás megindítja az ingert, és ha belemerül a játékba a gyerek, elengedi magát, és nem arra fog koncentrálni, hogy visszatartsa a székletét. Sokat lehet vele gyurmázni, nyomogatni jó erősen a gyurmát. Ha szorongó a gyerek, trambulint venni neki, meg kalapácsos játékot, hadd ütögesse.