Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Szeparációs szorongás PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Csányi Nikolett   

altHa a szeparációs szorongásról beszélünk, akkor megkerülhetetlen, hogy a kötődés kialakulásáról is beszéljünk A kötődés kialakulásának Bowlby szerint négy szakaszát különíthetjük el:

A baba 6 hetes korái tart a kötődés előtti szakasz. Ilyenkor a baba és a mama az összehangolódás különböző módozatait dolgozzák ki, gyakorlatilag ilyenkor csiszolódnak össze. Ebben a korban a gyerekek nem keserednek el akkor sem, ha egy idegen vigyáz rájuk, amíg szükségleteik ki vannak elégítve.

A kötődés keletkezésének szakasza 6 hetes kortól 6-8 hónapos korig tart. Ilyenkor már a gyerekek elkezdenek másképp reagálni az ismerős és az ismeretlen arcokra. Ismeretlen emberek láttán a félelem jeleit mutathatják.

A harmadik szakasz az ún. tiszta kötődési szakasz, amikor tapasztalható a szeparációs szorongás jelensége is. Ez a szakasz 6-8 hótól 18-24 hónapos korig tart. A szeparációs szorongás klasszikus jele az, hogy a gyerekek feldúltak, rémültek lesznek abban az esetben, amikor édesanyjuk eltűnik a látóterükből, kimegy a szobából. Az addig nyugodt csecsemők is nyugtalanabbak lehetnek, mint idáig. Gyakran előfordulnak éjszakai felébredések is. Normális esetben 8 hónapos csecsemőkben jelentkezik, legkifejezettebb 10 és 18 hónapos kor között, és 2 éves korra általában megszűnik. Intenzitása és időtartama változó, és részben a szülő-gyermek kapcsolattól függ; hamarabb elmúlik például, ha a kapcsolat a szülővel erős és egészséges, mintha gyengébb. A szeparációs szorongás azért jelentkezik, mert a csecsemőben tudatosul, hogy a szülő különálló személy. Mivel az emlékezőképességük még nem tökéletes, és nincs időérzékük, attól félnek, hogy szüleik távozása végleges. Akkor szűnik meg, amikor a gyermek memóriája kifejlődik, és fel tudja idézni a szülő képét, amikor az elmegy. Ilyenkor visszaemlékszik arra, hogy már máskor is történt ilyen, és a szülő visszatért.

Éppen ezért kár a szeparációs szorongás időszakában lévő gyereket megszidni, büntetni, sírni hagyni, hiszen még nincs a kognitív fejlődésnek azon a szintjén, hogy meg tudjon küzdeni a problémával. A szeparációs szorongás nem „hiszti” és nem „rosszaság”.

Ha eljut a Bowlby-féle negyedik szakaszba (18-24 hónapos kor után), akkor már meg tud birkózni ezzel a „problémával” egyedül is. Az ún. kölcsönös kapcsolatok szakaszában a babák már mozgékonyabbak, egyre több időt töltenek távol az anyától és egyre jobban érdekli őket a külvilág is.

altA szeparációs szorongás tehát a normális fejlődés velejárója, értelmetlen büntetni miatta a gyereket. Mégis, mivel segíthetünk, hogy könnyebb legyen mindenkinek?

Néhány tipp, ami segíthet:
- Játszatok kukucs játékot, ezzel is erősíted benne, hogy eltűnsz, de aztán visszajössz.
- Mint minden életkorban, most is fontos, a gyengéd, szeretetteljes bánásmód, a sok testkontaktus, ringatás, simogatás.
- Ha elmész valahová, mindig szólj neki, mond el hová mész és mikor jössz vissza.
- Ha mindenhová szeretne utánad menni a lakásban akkor jársz a legjobban, ha engeded neki, Tedd baba-biztossá a lakást és engedd hadd kövessen. (Legalább a nagymozgása is fejlődik…)
- Az ölbeli játékok, mondókázás, éneklés ebben az életkorban egyébként is nagyon kedvelt, a szeparációs szorongás szempontjából is hasznos lehet. 

A szeparációs szorongás időszaka nemcsak a babának nehéz, de próbára teszi az anya türelmét is, hiszen épp elkezdene egy kicsit fellélegezni, egy kicsit próbálna magára is fordítani egy kis időt, amikor a baba újra magának követeli minden idejét és energiáját. Nem csoda, ha esetenként az anya is feszült, nyugtalan. Fontos, hogy a felnőtt is tudjon beszélgetni valakivel az érzéseiről!

Kapcsolódó cikkek:

Mitől fél gyermekünk három éves kor előtt?

Rémálmok

Versek és mondókák (kis Bence és társai)