Mottó

„Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz megtelik a szíved.” (Margarete Seemann)

Társas kapcsolatok alakulása az iskoláskorig PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Burján Judit   

altMindenki ismeri Maugli történetét a Dzsungel könyvéből, aki emberi közösség híján a farkasok falkájába szocializálódott. Az ember társas lény megfelelő fejlődése érdekében szüksége van a közösségre, szociális kapcsolatokra. Az emberi közösség egyfelől eszköz, hogy a gyerekek megtanulják a közösségi lét normáit, másfelől maga a cél, mivel e fejlődés lényege a beilleszkedés.

Ez a folyamat, melynek során a gyerekek kisebb közösségekben tanulják meg a társadalmi normákat, elvárásokat és azok kezelését, a szocializálódás, mely elkezdődik a születéssel, a családba történő beilleszkedéssel. Ahogy nyílik a világ úgy ismeri meg csemeténk környezetét, a lakóközösséget, tágabb rokonságot, majd egy addig ismeretlen gyerekközösséget.

Nehéz dolga van a kicsinek, hiszen körülötte most mindenki idegen és mást-mást tart fontosnak, mások az elvárások. Például érthetetlen, hogy a bölcsiben, oviban Kati, Gabi vagy Márti néninek miért olyan fontos a játékpakolás, mikor otthon anya végül megcsinálja? A gyermeket érő minden környezeti hatás - pozitív és negatív egyaránt – nevelő, formáló hatással van rá! A környezet ettől a pontól egyre nagyobb szerephez jut a gyerekek életében, míg kamaszkorban a kortárs életkori csoport befolyása már veszélyesen magas lehet.

altA szociális kapcsolatok kialakulásának alapja az érzelmi kapcsolat. A kötődő nevelés megfelelő érzelmi alapot teremt a másik emberhez, a közösséghez való alkalmazkodni tudás elsajátítására. A kötődés érzésének hiánya érzelmi zavarokat okoz, gátolja a fejlődést és megnehezíti a szociális érettség kialakulását. Először természetesen anyjához kötődik a gyermek, őt figyeli, őt utánozza, neki próbál megfelelni. A családi környezet elősegíti a gyerek „énközpontúságának” kialakulását, minden körülötte forog így a „világ közepének” érezheti magát egy első gyermek, akit nyilván megvisel a kistesó érkezése. Ahogy a kicsik gazdagodnak szociális kapcsolatok terén fokozatosan leomlik ez a világképük. A családi kötelék még sokáig az első helyen áll számukra. Ez ad lehetőséget, hogy kikukucskáljanak a világba és bármi sérelem, baj, bántás éri őket ide menekülhetnek vissza.

Ám ahogy múlik az idő, és egyre több élmény éri – pozitív és negatív egyaránt – mind nagyobb jelentőségre tesznek szert az új kapcsolatok. A barátkozást kezdetben külsőségek befolyásolják pl. egy házban laknak, vagy a szülők ismerik egymást, de döntően fontos számukra, hogy a gondozónő, óvónő kit dicsér a legtöbbet. A barátkozás már megkívánja az alkalmazkodást, a kapcsolat fenntartása érdekében fontos, hogy legalább időnként a másik akarata, javaslata érvényesüljön.

altA bölcsődés évek alatt és az óvoda elején a gyerekek még nem tudnak együtt játszani, abban az értelemben ami közös tevékenységet jelent, inkább egymás mellett játszanak (néha ugyanazt a játékot), figyelemmel kísérik egymást és ez több konfliktushoz vezet. A felnőtt irányítása rövid időre képes közös tevékenységre hangolni a kicsiket (pl. körjétékok, utánozójátékok), melynek során megérzik az ebben rejlő lehetőséget.

Középső csoportban a gyerekek különböző szinten állnak szociális fejlettség terén, így vannak akik még csak egymás mellett képesek játszani, de egyre többen lesznek akik már együtt működnek egy közös játékban. Egyre jobban képesek alkalmazkodni, így csökkenek az önérvényesítő törekvések.

Nagycsoportban nagy lesz az igény a együttes tevékenységre, már be szeretnének kapcsolódni a közösségbe, mert vágynakk a közösségi élményre, melyhez közös játékon át juthatnak. Ebben a cselekvésben mindenki erejéhez, képességéhez mérten vesz részt egy „közös cél” (pl. a vár elfoglalása) érdekében. A játék során különféle szerepek alakulnak ki, melyek meghatározzák a közösségben elfoglalt pozíciót, így lesznek irányítók, ötletadók, végrehajtók ...stb. Óvodáskor végére azonban ritkán jönnek létre nagy szervezettségű csoportok, inkább a szűk irányítók köré csoportosulnak változó összetételű csapatok.

altA csoport próbára teszi a gyerekeket mind értelmileg, mind érzelmileg, mind akaratilag , valamint kommunikáció és önirányítás területén. A kölcsönhatás melyben élnek segítően hat fejlődésükre. A beszéd alapvető feltétele a szociális kapcsolatoknak, de nem elsősorban annak formai elemei (mint a kiejtés és beszédritmus …) a meghatározók, inkább a tartalmi oldal (a szókincs, mondatalkotás, grammatika …) fontos. A jó beszédkészség sokszor jó pozíciót biztosít a csoportban, ugyanakkor a gyenge beszédteljesítményre fejlesztően hatnak a csoport elvárásai.  

A szociális kapcsolatok fejlődésével párhuzamosan fejlődnek a szociális érzelmek. Kialakul a rokonszenv és az ellenszenv, melyek irányítói lesznek a barátkozásnak. Sok esetben megmutatkoznak az empátia, a segítőkészség jelei és egyre jobban érzik, hogy közük van egymáshoz, törődniük kell egymással.

A gyerekek tehát a környezetükben élő felnőttek és más gyerekek viselkedésének utánzásával, a hozzájuk való alkalmazkodással jutnak el az iskolai élethez szükséges szociális szintre.

Kaocsolódó cikkek:

"Jól csak a szívével lát az ember" - a barátkozásról

Nyugodt szívvel bőlcsődébe

Mi is az az EQ?

Kompromisszumkeresés és alkalmazkodás

Játék és játék - bővebben a játékfejlődésről